Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Tilcsik György: Mint cseppben a tenger. Adatok a szombathelyi Khon család történetéhez a 19. század első felében
rosi hadnagyot megbízta, hogy Khon Sámuelt távolítsák el Szombathelyről. A küldöttség nem találta meg Khont, ezért a kitoloncoló határozatát a tanács november 12-én megismételte. Miután ez sem hozott eredményt, az 1829. január 17-ei tanácsülés Khon Sámuelnek és feleségének keményen megparancsolta, hogy harmadnapra költözzenek közös háztartásba Khon anyjával, ellenkező esetben karhatalommal távolítják el őket lakásukból. Abból a tényből, hogy Khon Sámuel kitoloncolásának kérdése később nem szerepelt Szombathely város közgyűlése és tanácsa üléseinek napirendjén, arra következtethetünk, hogy Khon Sámuel és felesége ezidőtájt Szombathelyről visszaköltözött a szomszédos Szentmártonba.44 Az 1829. március 11-ei tanácsülésen özv. Khon Löblné - arra való hivatkozással, hogy fiai Moyses és Sándor viselik gondját - nyújtott be kérelmet, hogy házasságban élő két gyermekének és azok gyermekeinek ne kelljen közös háztartásban lakniuk. A tanácsülés - hangsúlyozta, hogy a kérelmezőnek nincs joga ahhoz, hogy a város engedélye és sérelme nélkül fiainak szabad lakhatást engedélyezzen vagy szerezzen, és ezért - csak azt engedélyezte özv. Khon Löblnének, hogy élete végéig saját gyermekeivel egyazon háztartásban lakjon, ám ha valamelyik fia nem költözik vele össze, úgy az köteles a városból eltávozni.45 Khon Sándor, id. Khon Lobi fia az 1832. január 11-ei tanácsülés elé terjesztett beadványában leírta, hogy a tanács engedélyével, édesanyjával együtt lakhat a városban, ám egész családjával - annak nagy létszáma miatt - egy háztartásban nem férnek el, ezért egyik testvére, Sámuel Szentmártonban, a másik, Moyses pedig Operintben lakik. Ezért ő ápolta édesanyját, ám apjuk halála után vita támadt a testvérek között a Szombathelyen való lakhatás miatt. Khon Sándor csatolta édesanyja nyilatkozatát, amely szerint a városban való lakhatás joga őt illeti meg. Miután azonban e nyilatkozat csak a városi tanács hozzájárulásával lehetett érvényes, Khon kérte annak jóváhagyását. A tanácsülés - miután a bemutatott nyilatkozatból kiderült, hogy Khon Sándor valóban gondját viselte édesanyjának, továbbá, hogy az özvegy szándéka és akarata is az volt - úgy határozott, hogy a három Khon-testvér - Sámuel, Moyses és Sándor - közül utóbbi lakhat Szombathelyen.46 A tanács e döntése ellenére azonban nemcsak Khon Sándor, hanem testvére Moyses is anyjával lakott, ami viszont hamarosan konfliktust okozott a családban. Ezért Khon Moyses panaszt nyújtott be az 1836. április 27-ei tanácsülésre, amelyben közölte, hogy Sándor nevű öccsével való viszálykodása miatt édesanyja, özv. Khon Löblné - akivel mint nős ember 11 éven keresztül békességben lakott együtt - április 15-én oly módon mondta fel neki lakását, hogy azt április 24-éig hagyja el. Khon ezért kérte a városi tanács segítségét. A tanács abból kiindulva, hogy egyrészt a Szombathely szokásai és statútuma szerint a lakás felmondását legalább egy negyedévvel korábban be kell jelenteni, másrészt pedig a Kancellária már említett, 1828. február 8-án kelt leirata szerint a Khon család csak egy házban és egy tűzhelynél lakhat, elrendelte, hogy Khon Moysest édesanyja Szent Mihály napig köteles maga mellett megtűrni, és ha addig nem tudnának megegyezni, akkor a fiúnak el kell hagynia Szombathelyt. Válaszul 44 VaML Szvkt. Ktjkv. 578/1827-1828., 39/1828-1829., 79/1828-1829., 259/1828-1829., 290/1828-1829., 315/1828-1829., 334/1828-1829., 448/1828-1829. 45 VaML Szvkt. Ktjkv. 521/1828-1829. 46 VaML Szvkt. Ktjkv. 565/1831-1832.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 163. nr. 125. 47
