Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Tilcsik György: Mint cseppben a tenger. Adatok a szombathelyi Khon család történetéhez a 19. század első felében
özv. Khon Löblné levelet intézett a tanácshoz, amelyben közölte, hogy ő mindig is kész volt arra, hogy Moyses fiával együtt lakjon, csupán azt kérte, hogy fia becsületesen éljen és az általuk bérelt ház árendájának felét fizesse. Am fia egyiket sem tette meg, sőt őt tolvajnak, Sándor öccsét pedig adósságcsinálónak nevezte, és viszályt szított a családban, amiért is ő - mármint az idős hölgy - kiparancsolta fiát a lakásból. A levél nyomán, az 1836. május 4-ei tanácsülés a panasz kivizsgálásra egy kéttagú bizottságot küldött ki. Khon Moyses sem maradt tétlen, hanem a 2 nappal későbbi tanácsülésen panaszt tett öccse ellen, mondván, hogy egy számítási hiba következtében keletkezett nézeteltérés miatt kereskedőboltjából eltávolították, és ennek következtében feleségével és három gyermekével kereset nélkül nyomorog. A tanácsülés törvényes útra utasította a perlekedő testvéreket. Az 1836. május 4-én kiküldött bizottmány a május 25-ei tanácsülésre nyújtotta be jelentését. Ebből kiderült, hogy egyrészt özv. Khon Löblné már évekkel azelőtt engedélyt kapott a várostól arra, hogy élete végéig a városban lakhat azzal a fiával közös háztartásban, aki gondját viseli, másrészt pedig az is, hogy az 1832. január 11-ei tanácsülés éppen emiatt Khon Sándornak engedélyezte, hogy édesanyjával - annak élete végéig - közös háztartásban Szombathelyen lakjon. Emellett a bizottmány becsatolt két igazolást is, amelyek azt bizonyították, hogy az özv. Khonné által lakott ház 1835. évi bérletét Khon Sándor fizette ki, továbbá, hogy az özvegy 1836-ra csak Sándor nevű fiával vette bérbe a lakást. A jelentés rámutatott arra is, hogy Khon Moysesnek édesanyja nem 1836. április 15-én - mint azt a fiú állította -, hanem már negyedévvel korábban felmondott, amelyet az özvegy kész volt esküvel megerősíteni, és kijelentette, hogy semmiképpen nem akar Moyses nevű fiával közös háztartásban élni. Mindezek alapján a városi tanács 1836. április 27-ei határozatát megsemmisítette, és a beidézett Khon Moysest keményen megdorgálta, továbbá felszólította, hogy május 27-én délig hurcolkodjon el édesanyjától, különben erőszakkal teszik ki a szűrét.47 Ez minden valószínűség szerint meg is történt, és Khon Moyses bátyját, Sámuelt követve Szentmártonba költözött. Közbevetőleg mondjuk el, hogy Kohn Lobi fiai - elsősorban Sándor - folytatták Szombathelyen apjuk mesterségét. Az 1830. december 12-ei tanácsüléstől özv. Khon Löblné azt kérvényezte, hogy mivel idős kora miatt képtelen a ráeső porció fizetésére, fia Sándor a hetivásárokon portékáit árusíthassa. A tanács elutasította e kérelmet,48 ám ez nem zárta ki, hogy Sándor a Szombathelyen évente megtartott országos vásáron felállítsa sátrát.49 1833 elején Khon Sándor boltnyitási kérvényt nyújtott be Szombathely városához. Az 1833. január 16-ai tanácsülésen tárgyalt kérelmében leírta, hogy évekkel korábban Porlitz Wolf, Engl Moyses - azaz a másik két lakhatási engedéllyel rendelkező izraelita család feje - és az ő időközben elhunyt édesapja, Khon Lobi a várostól kapott engedélyt bolt nyitására, ám apja elszegényedett és kénytelen volt boltját bezárni. Khon Sándor ezen engedély ismételt megadását kérte, és arra hivatkozott, hogy annak jövedelméből 47 VaML Szvkt. Ktjkv. 27/1836-1837., 45/1836-1837., 55/1836-1837., 89/1836-1837.; VaMLSzvkt. Ktir. fasc. 168. nr. 30. 48 VaML Szvkt. Ktjkv. 658/1830-1831.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 162. nr. 137. 49 VaMLSzvkt. Ktjkv. 518/1831-1832. 48
