Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Tilcsik György: Mint cseppben a tenger. Adatok a szombathelyi Khon család történetéhez a 19. század első felében
tékákat vásárol, és - miközben a pénzügyi számadásokat Kalchbrennernek pontosan bemutatja - egyenlő arányban osztoznak a nyereségen. Miután azonban az 1810. évi számadás szerint a pénz nagyobb része Schey Moyses kőszegi kereskedőnél volt, miközben az ugyanezen év augusztusában bemutatott számadásban Khon már veszteséget mutatott ki. Khon közben a lakompaki úriszék előtt panaszt emelt Schey ellen. A jócskán megkárosított Kalchbrenner végül perre vitte a dolgot, amelyben egyébként fia, Kalchbrenner József ügyész képviselte. A meglehetősen szövevényes és bonyolult ügy vége az lett, hogy miután Khon nem tudott fizetni, a Helytartótanács 1816. szeptember 6-ai határozata alapján minden vagyonát zárolták.27 Az 1817. január 24-én végrehajtott zárlatról, pontosabb Khonék ingóságairól készült kimutatás szerint a család valóban rendkívül szerény, mondhatni nagyon szegényes körülmények között élt. E jegyzék érdekessége, hogy az abban szereplő tárgyak többségéről Khon Löblné Sáer Rebekka kijelentette, hogy azok az ő hozományának részei, és ezért tiltakozott azok összeírása miatt.28 E pénzügyi nézeteltérések nyilvánvaló és szembetűnő érdekessége, hogy egyrészt Khon Lobi némely tartozása önmagában messze, olykor egy nagyságrenddel is meghaladta azt az összeget, mint amennyit a már említett összeírások szerint éves jövedelme kitett, másrészt pedig az adóssági viták résztvevőinek személye azt igazolja, hogy Khon sokféle, sajnos közelebbről nem ismert dologgal kereskedett. Annyi biztos, egyrészt saját lovaskocsival rendelkezett,29 másrészt pedig adataink vannak arra, hogy fittyet hányva a vármegyei közgyűlés előírásainak, idegen borokat raktározott a városban és azzal kereskedett. Az 1820. december 30-án megtartott városi tanácsülésre bejelentés érkezett, amely szerint Khon Lobi Zuggó Péterné Oposta utcai házának pincéjében egy nem helybeli zsidó borát raktározza, és azokat fiaival a városban árusítja. A tanácsülés egy belső- és egy külsőtanácsost, valamint a városi aljegyzőt megbízta, hogy a szóbanforgó borokat írják össze és pecsételjék le, továbbá eljárásukról készült jelentésüket nyújtsák be.30 Az ügy folytatásaként az 1821. január 10-ei tanácsülésen megjelent Khon Lobi és a Szentmártonban lakó Khon József, és kérték, hogy a nemrég lepecsételt boraikat a város adja vissza nekik. A tanács megvizsgáltatta az ügyet és két izraelita elmondásából kiderült, hogy a pincében deponált borból már több mint 27 akót31 eladtak a városban. Vas vármegye 1820. február 19-én megtartott közgyűlésén elfogadott rendelkezés - amely szerint ilyen esetekben az említett zsidók borait konfiskálni kell - ellenére Szombathely város tanácsa következő határozatot hozta: „... tekintvén öreg Lobi itt való zsidónak, ki ezen társoságban való bévétellel valamiképpen segittetik, az vigeztetett, hogy a már eladott minden akó boriul 2 forintokat tartozzanak fizetni a communitás cassajában; a többi borokat pedig tettszések szerint ahová akarják, a városbul kivihetik,”32 27 VaML Mkir. Kjkv. 7/1815., 163/1815., 644/1816., 815/1816., 1040/1816.; VaML Mkir. Kir. 7/1815., 644/1816., 815/1816., 1040/1816. 28 VaMLSzvkt. Ktir. fasc. 143. nr. 111. 29 VaMLSzvkt. Ktjkv., 1810-1812. 560. p. 30 yaMLSzvkt. Ktjkv. 469/1820-1821. 31 Űrmérték: 1 pozsonyi akó = 53,72 1. Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly-, és darahmértékek 1874-ig. Bp., 1991. 34-36., 143-147., 586. p. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. IV. Levéltártan és történeti forrástudományok; 7.) 52 VaML Szvkt. Ktjkv. 486/1820-1821.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 148. nr. 145. 44
