Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
A ZSIDÓSÁG VAS MEGYÉBEN A 14–20. SZÁZADBAN - Tilcsik György: Mint cseppben a tenger. Adatok a szombathelyi Khon család történetéhez a 19. század első felében
A KHON CSALÁD TAGJAINAK TÖREKVÉSE A LAKHATÁSI JOG KITERJESZTÉSÉRE A Szombathelyen letelepedési engedéllyel rendelkező izraelita családok tagjai - akiknek száma az idő múlásával természetes módon megszaporodott - folyamatosan igyekeztek és ezért több alkalommal is megkísérelték, hogy az eredendően a családfőt és egykori családtagjait megillető lakhatási jogot a família egyéb tagjaira is kiterjesszék, illetőleg azt elérjék, hogy az egyes családtagok különköltözhessenek egymástól. így tettek történetünk hősei is, és az eredetileg Khon Lobit megillető jogot megszerezni, vagy legalábbis aszerint élni. Ismereteink szerint az első ilyen, megszerzett jogaikat kiterjeszteni kívánó kísérletükre 1809. április 12-én - azaz alig 1 és egynegyed évvel azt követően, hogy Khon Lobi és fiai lakhatási engedélyt kaptak - került sor. Ekkor Khon Lobi és fia, Sámuel egy-egy levéllel fordult Szombathely városához. Mindkét levél kiemelve, hogy a város 1808. január 13-án engedélyezte, hogy Khonék Szombathelyen telepedjenek le, arra való hivatkozással, hogy Khon Sámuel nemrég megházasodott, amelynek következtében nincs elegendő hely abban a lakásban, ahol szülei és testvérei laknak, azt kérte, hogy Khon Sámuel külön költözködhessen és kereskedhessen szüleitől. Mindkét kérvény az 1809. április 12-én megtartott tanácsülés elé került, ahol azonban nem tárgyalták meg azokat, hanem úgy határoztak, hogy az esedékes városi közgyűlésen vitatják meg Khonék kérését. Nem tudni, mi októl, de tény, hogy a következő generális gyűlésen nem tárgyalták az ügyet, amellyel kapcsolatos következő fontosabb esemény az volt, 1811. május 11-én Khon Löbl levéllel fordult a városi tanácshoz. E levélben - amelyhez mellékelte a városi tanács 1808. január 13-ai határozatát, az ő és fia 1809. április 12-én kelt és tárgysorozatba nem vett leveleit, továbbá egy igazolást, amely szerint őrá és két felnőtt fiára, ifj. Khon Löblre és Khon Sámuelre külön vetették ki a porciót - egyrészt nyomorúságos helyzetére való tekintettel városi tanácstól egyrészt cenzus- és porciófizetési könnyítést, másrészt pedig arra kért engedélyt, hogy az akkor Szentmártonban lakó fia, Sámuel Szombathelyre és szüleitől külön lakásba költözhessen.33 34 Nem tudjuk, miért, de a kérelemmel csak az 1812. január 25-ei, azaz a levél kelte után több mint fél évvel megtartott tanácsülés foglalkozott. Ez - amellett, hogy a kérvény lakhatással kapcsolatos részére nem is reagált - úgy határozott, hogy a Khon Sámuelre az 1810. katonai évre kivetett mindösszesen 12 forint 53 krajcár összegű porciót, cenzust és forspontot és közköltségeket törlik, mivel Khon nem Szombathelyen, hanem Szentmártonban lakott.14 Kohnék ekkor még vélhetően belenyugodtak a döntésbe, hiszen hasonló kérelemmel csak jó 10 esztendő múltán fordultak a városhoz. 1822. március 30-án Khon Löbl azt kérvényezte a városi tanácstól, hogy családtagjai a városban különböző helyen lakhassanak.35 A tanács álláspontja egyértelmű volt: „... minekutánna az instans36 a provocált37 c% nála lévő protocollaris végzés mellett ezen városban oly formán engedtetett volna 33 VaMLSzvkt. Ktir. fasc. 133. nr. 82. 34 VaMLSzvkt. Ktjkv., 1810-1812. 544. p. 35 VaMLSzvkt. Ktjkv. 556/1821-1822. 36 Kérelmező. 3í Hivatkozott. 45
