Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Bariska István: Steinamangertől a „kőszegi” Szent Mártonig. Adalékok Szombathely német nevéhez és Szent Márton szerepéhez Kőszeg 1532. évi ostromában
csak a közvetlen városrész vagy térség neve volt Steinamanger, így lehetséges a névátadás. Ilyen névátadás (névátvitel) történt a 13. századi Kőszegen, amelyet korábban Gyöngyösnek neveztek. Az Oház ősi neve volt Kőszeg, ám amikor az 1270-es években a Gyöngyös völgyében megépült a Burgstadt (várváros), az korábbi nevét a Felsővár után Kőszegre változatta.22 Mindenképpen fontolóra kell venni a „Parragvár” hely- vagy dűlőnév jelentését. Ezt a helynevet a Paragvári út még ma is őrzi, amely ráadásul éppen Kámonba vezet. Abba a Kámonba, amelyről Tóth Endre a következőt írta: „Bizonyára, s valószínűleg nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a német Stein, a szláv Kámon és a magyar Kő-Kövi helynevek mögött a település eredeti magyar neve rejtőzik, amely egyszerűen csak Kő lehetett.”23 A szombathelyi „Kő” és „Kámon” helynevek azonban azonosak, és valamelyiknek vélhetőleg van köze a „Steinamanger”-hez.24 Ha „Parragvár”-ra gondolunk, akkor „Kámon”-ra is. A „Parragvár”-ban benne van a „Stein”, és benne az „Anger”, amely egyébként azonos a latin „ager” szóval, amely szántóföldet, mezőt, határt stb. jelent. Miként a parrag > parlag jelentése is ilyen. Nyilván ezért idézte Palkó István olyan hangsúllyal Moór Elemért, aki 1936-ban megjelent művében ragaszkodott ahhoz, hogy Steinamanger tulajdonképpen Kámon és nem Szombathely német neve volt eredetileg.25 Ha ez igaz, akkor ebben az esetben névátvitellel van dolgunk. Mindehhez mindenképpen ismét idéznünk kell Horváth Tibor Antalt, aki Szombathely középkori belterületét határoló térség egy részét így rekonstruálja: „Ha még felsoroljuk a Várat, a körülötte lévő kerteket, és - legalább a XVI. században - a majort (allodium), az észak felé csatlakozó Várparragját (ma Parragvámak hívják), a még északabbra fekvő Pecsenyésföldet .. .[akkor j meglehetősen szűk területen kell keresnünk a középkori Szombathely belterületét.’’26 Ebből emeljük ki a „Parragvár” helynevet. A „Parragvár” ugyanis szinte tükörfordítása a „Stein am Anger”-nek. A Czuczor-Fogarasi-féle szótár azt írja, hogy a „parlag” közszó, Vas megyében „... tájdivatosan egy-r-vel is használatban van: parag.”27 A szótár szerkesztői még talán nem tudták, hogy a „Parragvár” szóban kettőzött „r”-rel is fennmaradt, ám hozzáteszik: „Még más tájdivatos kiejtéssel parrag vagy pallag ...”28 változata is ismert. E kettős változatot a magyar etimológiai szótár is ismeri.29 „Parragvár” és „Kámon” együtt pedig megdöbbentően utal arra, hogy e két nevet együtt kell kezelni. Bizonyos nyugat-magyarországi társtelepülések tehát olyasmit vehettek át németül, amelynek élt magyar változata vagy párhuzamos névadási gyakorlata. Szombathely és Kőszeg esetében ez teljességgel igazolható. Fenti okfejtés talán azon vélekedések közé tartozik, amely játéknak nem elég tudományos, tudománynak pedig nem eléggé játékos. A helynevek történetének eme kirakós játéka azonban megtermékenyítő is lehet, ha nem vetünk el minden olyan elemet, 22 Tóth Endre: Kőszeg - Güns. = Magyar Nyelv, 1974- 4- sz. 469-473. p. 23 Tóth, 1998. 129. p. 24 Tóth Endre: Savaria>Sabaria. Válasz Palkó István cikkére. = VSZ, 1976. 1. sz. 147. p. 25 Palkó István: Szomhathely-Steinamanger. = VSZ, 1975. 4- sz. 582. p.; Moór Elemér: Westungarn im Mittelalter im Spiegel der Ortsnamen. Szeged, 1936. 31. p. 26 Horváth, 1958. 27. p. 22 Czuczor Gergely - Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. Pest, 1870. 5. köt. 83-84- p. 28 Uo. 29 Magyar nyelv történeti etimológiai szótára. 3. köt. Ö-Zs. Bp., 1976. „parlag” 109-110. p. 327
