Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Bariska István: Steinamangertől a „kőszegi” Szent Mártonig. Adalékok Szombathely német nevéhez és Szent Márton szerepéhez Kőszeg 1532. évi ostromában
amelynek az volt a funkciója, hogy a frank névadás legendáját lehetőleg újabb legenda keletkeztetése nélkül oldja fel. Határozott véleményünk, hogy a „Parragvár” szóban rejlik Szombathely német neve: Steinamanger. A két helynév időbeli megjelenése is ezt igazolja. A topográfiai tények is ezt támasztják alá, hiszen erről a „Várparragjá”-ról került át névátvitellel az egész városra az a magyar helynév, amely végül is a település egészére Szombathely német nevében maradt fenn. A „KŐSZEGI” SZENT MÁRTONRÓL Ismeretes, hogy Paolo Giovio, humanista nevén Paulus Iovius (1483-1552) igen nagy figyelmet szentelt az oszmánok 1532. évi hadjáratának. Iovius is orvos volt, mint Wolfgang Lazius, de ő V. Károly német-római császár mellé szegődött, és udvari történetírója lett. „Historiarum sui temporis libri quadraginta quinque” - Jelenkori történetek 45 könyve” - című műve 1551 és 1553 között Firenzében jelent meg. Mint ahogy címe is elárulja, inkább kortörténeti könyv, amely az 1494 és az 1547 közötti időszakról tudósított. A kötet 30. könyvében számol be Nagy (Törvényhozó) Szolimán 1532-ben Bécs ellen folytatott hadjáratának históriájáról. Megjegyzendő, hogy a hadjáratban Iovius maga is részt vett, csak éppen az egyesített keresztény hadakhoz csatlakozó pápai csapatokban, VII. Kelemen pápa zsoldjában.30 íme, egy firenzei humanista, akinek városállama török szövetségben volt ekkor, de ő a keresztény Európa érdekeit képviselte. Iovius Kőszeg török ostroma egy igen kritikus szakaszáról a következőket jegyezte fel: „A törökök azt mondták, hogy a várból épségben kirontó őrség harsogó kiáltozását hallották, s a levegőben egy lovast pillantottak meg kivont karddal, aki támadásuk közben megfenyegette őket. Kétségkívül Szent Márton alakja volt ez, aki nehéz időkben mindig megőrizte a szombathelyieket biztonságot sugárzó védő erejével: egyébként ennek a csodának a megtörténtét Nicolizza igazolja, akitől ezt az esetet, felszabadulván az ostrom alól, Bécsben hosszas tudakozódás után hallottam.”31 íme, egy legenda születésének pillanata. Iovius munkájának említett részét Istvánffy Miklós átvette, és azt 1622-ben Kölnben megjelent művében a következőképpen szerepeltette: „Azt mondják, úgy látszott, hogy egy hatalmas termetű és tekintélyes külsejű lovas fénylő fegyverekkel kirontott a várból, és a küszködő városbeliek segítségére sok katonát hozott magával. Ez a törökben oly szokatlan félelmet és rettegést támasztott, hogy fejvesztett futással vonultak vissza a falaktól. Öt a városbeliek közül is sokan hasonlóképpen látták, s úgy magyarázták, hogy védőszentjük, Szent Márton jelent meg a kellő pillanatban, hogy az ostromlottak- nak segítséget vigyen, és az övéi bátorságát visszaadja.”32 Érdemes nem mosolyogni a fent idézett szövegeken, hiszen nem tudatos ferdítésről van szó. Sem a legendát létrehozó Iovius, sem pedig a történetét némi módosítással átvevő kikölcsönző Istvánffy nem kívánta olvasóit szándékosan félrevezetni. A „Deus ex machina” olyan technika volt, amelyet még a barokk kor is szívesen alkalmazott kiváltképpen az olyan esetekben, amelyekre nem volt evilági magyarázat. Ugyan, miként 30 Bariska, 1982. 71. p. 31 Bariska, 1982. 154. p. Paolo Giovio (Paulus Iovius): Jelenkori történetek könyve (Részletek) (továbbiak- ban: Paolo Giovio). 32 Bariska, 1982. 66. p.; Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből. Kőszeg ostroma - Jurisics Miklós (1532). [Nicolai Istvánffi Pannonii Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV. Köln, 1622] Ford. Juhász László. 328
