Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Tóth Endre: Sabaria legendái
a 1157-re datált, hamis küszini alapítólevelet,24 Albeus mester 1237 és 1240 közötti összeírását a pannonhalmi javakról,25 és ekkor figyeltek fel a Szent István-legendákra26. A két oklevél és a legendák adataiban a szent pannonhalmi születésének kétségtelen bizonyítékát láttak. Az apátság alapítólevelében - amelytói amúgy a leginkább elvárható lenne - nincs szó a szent és az apátság különleges kapcsolatáról, és Szent István kisebb legendája sem tesz említést Márton születési helyéről. Az 1080 körül a nagylegenda indította el a folyamatot, amikor bencés szerző azt írta: a monostort a szent birtoka mellé telepítették. 1100 körül Hartvik bővítette a legendát, és már úgy fogalmazott, hogy a monostor azon a hegyen épült, ahová a szent imádkozni járt. Márton pannonhalmi születési helyének legkorábbi említése 1157-ben történt volna, ha a küszéni monostor alapítólevele hiteles lenne. Albeus mester, nyitrai főesperes az 1230-as évek végén jegyezte fel az apátság birtokait. A birtokhatárok leírásában úgy említi Sabariát, ahol Szent Márton született, és ahol a középső völgyben van a szent forrás, amelyet Pannónia kútfejének hívnak, és amely más csermelyekkel a Szent Villibald egyház alatt patakká egyesül, és Pannosa a neve. Ezekben az állításokon fontos, hogy az apátság mellett egy Sabaria és/ vagy Pannónia nevű helyről tudnak. Szent László 1083-ban és 1095-ben (vagy 1083 és 1095 között?) készült birtokösszeírása szerint27 az apátság első birtoka Pannónia, ahol maga a monostor fekszik. II. Paszkál pápa egy 1102-ben kelt oklevelében28 és későbbi megerősítésében, majd és átírásaiban felsorolja, hogy az apátság birtokában van a Győr egyházmegyei Sabariában a Szent Márton-templom. A pannonhalmi apátságban nincs nyoma azonban annak, hogy a szent ottani születését a 14. és 18. század között különösképpen számon tartották volna. Jellemző, hogy 1782-ben a forrásról nem Szent Márton ottani születése miatt emlékeztek meg, hanem azért, mert IV. Béla a tatárjáráskor menekülve megpihent mellette. Amikor a bencések Márton születési helyének kérdésével foglalkozni kezdtek, a középkori oklevelekben olvasható Sabaria megjelölés adott alapot arra a következtetésre, hogy a római Pannóniában nem egy Sabaria, a későbbi Szombathely létezett, hanem volt egy másik Sabaria is, mégpedig Pannonhalma mellett, és Martinus ott született. Ez volt a lehetséges út, ha Márton pannonhalmi születéshelyét akarták bizonyítani, mert azt nem lehetett kétségbe vonni, hogy a római Sabaria Szombathellyel azonos, hiszen a Sabaria nevet a 18. században még hivatalosan használták. A születés ideje és a középkori feljegyzések közötti 7-8 évszázadnyi különbséget nem vették figyelembe. Érvelésükhöz kitűnő támogatásra leltek a Fejér György kiadásában 1829-ben megjelent 885-re keltezett karoling oklevélben, illetve későbbi átirataiban, amely „Sabaria 24 A pannonhalmi Szent-Bernát-rend története. Szerk. Erdélyi László, (továbbiakban: PRT) 1. köt. A pannonhalmi főapátság története. 1. korszak. A megalapítás és terjeszkedés kora, 996-1243. Szerk., részben írta Uő. Bp., 1902. 675. p. 15. sz. 25 PRT 1. köt. 85. sz. 26 Árpád-kori legendák és intelmek. Ford. Csóka Gáspár et ab; vál.. bev., jegyz. Érszegi Géza. Bp., 1983. 16-53. p. 27 PRT 1. köt. 590-593. p. 2. sz.; Diplomata Hungáriáé Antiquissima. Accedunt epistolae et acta ad históriám Hungáriáé pertinentia. Vol. 1. Ab anno 1000 usque ad annum 1131. Ed. Georgius Györffy. Bp., 1992. (továbbiakban: Györffy, 1992.) 299. p. 28 PRT 1. köt. 592-594. p. 3. sz.; Györffy', 1992. 333. p. 320
