Előadások Vas megye történetéről V. - Archívum Comitatus Castriferrei 4. (Szombathely, 2010)
LEGENDÁK ÉS TÉVHITEK, VALÓTLANSÁGOK ÉS MELLÉFOGÁSOK VAS MEGYE 1–20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN - Tóth Endre: Sabaria legendái
civitas"19 mellett egy „ad siccam Sabariam”30 fekvő birtokot is említ. A pannonhalmi érvek számára kulcsfontosságú ez, az Arnulf császár nevére 885. évi dátummal hamisított salzburgi privilégiumlevél.31 Kézenfekvőnek látszott, hogy arról a másik Sabariáról van szó, amely Pannonhalma mellett feküdt. Örömmel fedezték fel, hogy a 9. században nemcsak egy, hanem két Sabaria létezett Pannóniában. Az egyik a colonia, az ismert város volt, a másik Sicca Sabaria, amely nyilván - következtettek a apátság környéki középkori Savariáról - Pannonhalma mellett feküdt, és a szent ott született. Ezzel a Pannonhalma melletti érvrendszer megkérdőjelezhetetlennek látszott. Ma már tudjuk, hogy az említett, 885-ban kiadott oklevelet a salzburgi érsekségnek 860-ban Lajos császár által adott úgynevezett nagy privilégiumlevél és Arnulf császár hiteles oklevele alapján all. század elején hamisították.32 Ismert az is, hogy egyrészt a Karoling Birodalom keleti őrgrófságai, az „Ostmark” területe nem terjedt túl a Rába-Marcall-Zala torkolat délkörén, ezért ettől keletre karoling birtok - így Sabaria Sicca - nem kereshetők. A Nyugat-Dunántúl északi fele amúgy nem a salzburgi, hanem a passaui egyházmegyéhez tartozott. Végül, ami a legfontosabb érve: az „ad siccam Sabariam” nem településnév, hanem a „száraz Sabaria”, azaz a Savaria-(Sevira- Zöbern)patak száraz medre mellett fekvő birtok megnevezése, amely talán az egykori Gyöngyösapáti (ma: Gencsapáti) környékén terült el.33 Nem létezett tehát két Sabaria nevű település a karoling Pannóniában sem, hanem volt Sabaria civitas, és az attól északra folyó Sabaria patak (ma: Zöbernbach) mellett fekvő udvarház. Ezzel egy másik Sabaria egyébként is felettébb valószínűtlen megléte „ködbe veszett”. Martinas feltehetőleg 316-ban körül született Sabariában. Apja katonatisztként szolgált. Ezért nem tudjuk, hogy Márton tősgyökeres savariai-e, vagy apja csak a szolgálat miatt került a coloniába. 100 évvel korábban élt ugyan a városban egy család, amelynek tagjai hasonló nevet viseltek: Iulia Priscilla és Claudius Martinianus egyik gyermekét Martinusnak hívták. Iulia Priscilla és Claudius Martinianus egyik gyermekét Martinusnak hívták.34 Mivel a Mars isten nevéből képzett nevek gyakoriak, nem állítható, hogy a család lenne Szent Márton őse. A korai középkortól Márton sírja zarándokhely lett. Királyok, pápák siettek Toursba, hogy sírjánál imádkozzanak. Tisztelete gyorsan és széleskörben elterjedt. A Meroving családból származó frank uralkodó, I. Chlodvig Márton sírjánál határozta el, hogy katonai győzelme esetén katolikus hitre tér. Ettől kezdve a tours-i szent a meroving uralkodók patrónusa, az ország és a frankok védőszentje lett. Tisztelete a korábbi lokális központból birodalmi kultusszá alakult. Köpenyét a frank királyok csatákban zászlóként hordozták. A királyi hatalmat l> Fejér, Georgius: Codex diplomatic:!.- Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Tom. 1. Buda, 1829. 195. p. 30 Uo. 11 Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. Bd. 1. Die Urkunden von 808 bis 1270. Bearb. Hans Wagner. Graz-Köln, 1955. 10. p., No. 17. (Publicationem des Iustitats für Österreichische Gerschichtsforschung; Siebente Reihe); Tóth - Zá- gorhidi, 1994. 34- p. 28. szám. Koller, Heinrich: König Arnolls grosses Privileg für Salzburg. = Mitteilungen der Gesellschaft für Salzburger Landeskunde, 1969. 65-76. p. H Tóth Endre: Adatok Sa varia-Szombathely és környéke történeti földrajzához. = VSZ, 1972. 2. sz. 239262. p. ^ Barkóczi - Mócsy, 1972. nr. 54. 321
