Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Boltok, piacok, vásárok és kereskedők Szombathelyen a 19. század első felében - Vásárbírák és piaci inspektorok
legtöbbet ígérő személynek, aki a bérlettel együtt a vásárbírói funkciókat is megszerezte. így tehát a vásárbíróság a 19. század első' felében nem a választott tisztségek közé tartozott, hanem az mindig a piaci jövedelmek bérlőjének személyéhez kötődött. A vásárbíró - amellett, hogy a piaci helypénzeket beszedte - ügyelt a piac rendjére és üzemszerű működésére, de feladatai közé tartozott, hogy a piaccal, a vásárokkal és általában a kereskedéssel kapcsolatosan a városi közgyűléseken és tanácsüléseken megszületett határozatoknak, valamint az azokon kihirdetett felsőbb rendelkezéseknek érvényt szerezzen. Ezen túl a piaci jövedelmeket árendába vevő személy szerződésben rögzített dolga volt, hogy a vármegye által a városra kivetett zab mennyiségét biztosítsa. Ennek megfelelően, a vásárbíró gondoskodott a vármegye által a városra kivetett zab beszerzéséről és ő készítette el az arról szőlő számadást is, mely teendőjét egyébként 1845-től a városgazda vette át. A piaci jövedelmek árverése úgy zajlott le, hogy a bérleti időszak leteltének közeledtével, a leggyakrabban decemberben vagy januárban az egyik tanácsülésen kijelölték az árverés napját, amelyet többször is kidoboltattak, sőt az erről szóló értesítést a városban több helyen kifüggesztették. A licitáció rendszerint az egyik, januárban vagy februárban megtartott tanácsülés keretében került sor, mely tanácsülés az árverés feltételeinek ismertetésével kezdődött, amelyek általában a következők voltak: 1. ) A bérlő a bérleti díjon felül, előre meghatározott összegű laikaufot, azaz felvalláspénzt tartozott fizetni. 2. ) A bérleti díj arányos részét negyedévente volt köteles a város házipénztárába befizetni. 3. ) A bérlő teendői közé tartozott, hogy a városra kivetett zabmennyiséget a megkívánt időpontban és módon a vármegye megbízottjának átadja. 4-) A bérlő a vármegye által megállapított helypénzt váltópénzben kellett szedje. 5. ) Amennyiben a bérleti idő alatt Vas vármegye új helypénzárszabást adott ki, a bérleti szerződés megszűnt. 6. ) Az árenda összegének mérséklésére semmilyen ok vagy körülmény nem szolgálhatott alapul. 7. ) A bérlő kötelezettsége volt a városbíró halból, rákból és csíkból álló járandóságát kiszolgáltatni.i0’ 8. ) A bérlő tartozott a város rábízott mértékeire vigyázni, és azokért jótállni. 9. ) A bérlet joga a város tudta és beleegyezése nélkül másra nem volt átruházható. A feltételek elhangzását követően kezdődött meg az általában nagy érdeklődéssel kísért árverés, amelynek végeztével a tanács elrendelte a bérletről szóló szerződés 305 305 A szombathelyi városbírónak adandó szolgáltatás kötelezettsége 1847-ben szűnt meg, miután Steiner Jakab sümegrendeki és Hoffmann Zsigmond szentmártoni izraeliták vonakodtak teljesíteni az egyébként régóta megszokott, a vásárbírót megillető járandóságot. Ennek nyomán az 1847. február 27-ei tanácsülés - miután úgy találta, hogy a szokásjogon kívül nincs törvényes alapja e kötelezettség teljesítésének - úgy határozott, hogy azt a jövó'ben a bíró nem természetben, hanem azzal egyenértékű, és a helypénzből neki átadandó összegben kapja meg. VaML Szvkt. Ktjkv. 1068/1846-1847. 90
