Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Boltok, piacok, vásárok és kereskedők Szombathelyen a 19. század első felében - Vásárbírák és piaci inspektorok
két példányban való elkészítését, amelyből az egyik a bérlőé lett, míg a másikat a város levéltárában helyezték el. Megemlítendő, hogy annak ellenére, hogy a vásárbíróság nem választott funkció volt, a bérletet és ezzel a tisztséget elnyert személy hivatalos esküt tett. Sajnos, nem tudjuk pontosan, hogy az eskütétel mikor történt, mivel a piaci jövedelmek értékesítése több héttel, de az is előfordult, hogy több hónappal azelőtt megtörtént, mielőtt a bérlet feltételeit tartalmazó szerződés érvénybe lépett. Vélhetőleg a vásárbíró a tisztújításkor, a megválasztott többi hivatalviselővel együtt tett esküt, ám ezt a városi jegyzőkönyvek azért nem rögzítették és őrizték meg, mert a vásárbírót nem választották és neve már korábban közismert volt.i06 A szombathelyi vásárbírókat, hivatali idejüket, foglalkozásukat, valamint az általuk a licitáción megajánlott összeget tartalmazó kimutatásunk (4. táblázat) vizsgálata alapján a 19. század első felét lényegében két, jól elkülöníthető szakaszra bonthatjuk. Az első, 1833-ig terjedő időszakra az volt jellemző, hogy a szombathelyi vásárbírák ekkor három kivételtől eltekintve hosszabb ideig és általában folyamatosan „hivatalban” maradtak, és e több mint 3 évtized alatt ténylegesen - nem számítva Verskovics Jánost, Kutasi Imrét és Kuktics János, valamint az alig 1 hónapig vásárbíráskodó Szolinger Ferencet - csupán három személy váltotta egymást a bérleti jog tulajdonosai között. Közülük külön is megemlítendő Kozma Imre, aki 1806. január 10-től 1827. április 24-ig, azaz több mint 21 éven át árendálta a szombathelyi piac jövedelmeit. Érdekességként mondjuk el, hogy az 1815. április 24- és 1818. április 24- közötti árenda jogát ugyan Szolinger Ferenc szerezte meg az 1815. február 9-ei árverésen, ám az 1815. jú- * Sl<’ Kutatásaink során két, egy 1823-ból és egy, az 1840-es évek első feléből származó esküfprmula-gyCíjte- ményt sikerült találnunk. Sajnos, az utóbbi forrás nem datált, ám a hivatalszervezet egyes funkcióinak megnevezése alapján bizonyosnak látszik, hogy az 1840-es évek első teléből származik. Az alábbiakban e két formulagyűjteménybííl közöljük a vásárbírói eskük szövegét: 1823 „En, N. N. esküszöm az élő Istenre, ki Atya, Fiú, Szí ént j Félek, telycs Szlentl Háromságra, s Istennek minden szemeire, Bokiogságos Szűz Máriára, hogy ezen városi vásár bírósági hivatalban híven, s igazan eljárok, a piaci jövedelmet, úgymint helypénzt, köhölpénzt mindenkitül igazan beszedem, és az egy pénzig bé adván, arrul igazan szándékozom, a katonaság számára vásárlóit zabrul valamint vettem és veszem, úgy fölirom, sőt portionként elől számlálom. A város funtyára, icéire és référe szorgalmatos gondot viselek, s valakiket hamis fontai, icével vagy réffel mérni tapasztalok, nem tekéntvén atyafiságot, ajándékot, szokás szerint megbüntetem, söt még ki háza eleit tisztán nem tartván, mesterségbéli vagy egyébb szemetet a statútum ellen kihány, aszerint megbüntetem, és egy szóval minden hivatalomat illető dolgokban tehetségem szerint eljárok, és minden a piacra kiárulás végett hozandó victuáliák minémüségére, ha tudniillik nem ártalmasak e, szorgulmatossan megvizsgálni s reá vigyázni fogok. Isten engem úgy segélye, s Istennek minden szentéi.” VaML Szvkt. Am. IV. fasc. 72. nr. 4- 1840-es évek első fele „Én. N. N. esküszöm az örök Istenre, a Boldogságos Szűzre, s Isten minden szentéire, hogy a piaci jövedelmek beszedésében a meghatározott díjszabályt zsarolva túllépni nem fogom; a városi mértékekre gondosan felügyelek, a hamis mértékkel élőket a tanácsnak vagy bírói hivatalnak azonnal felállni, a piaci gabtuiárt koronként híven és lelkiismeretesen az irodába beküldőm, a piacra hozandó élelmiszereket szemmel tartani, s az egésségre nézve veszélyeseket mindenkor az illető elöljáróknak bejelenteni el nem mulasztom, szóval eljárásomat mindenben az igazság és lelkiismeretesség elveihez alkalmazandom. Isten engem úgy segédjén, s Isten minden szemei." VaML Szvkt. Am. IV. fasc. 6. nr. 23. 91
