Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely város kereskedelmet érintő legfontosabb határozatai és rendelkezései a 19. század első felében - A város közgyűlésének és tanácsülésének a kereskedelem szabályozását célzó intézkedései és határozatai
Az 1840-es évek közepén a vasár- és ünnepnapokon történő árusítás kérdése Vas vármegye közgyűlése elé került, igaz nem egy vagy több szombathelyi eset kapcsán. Az ügy azzal indult, hogy Lipovics István, pinkamindszenti plébános 1843. június 30- án Noszlopy Sándorhoz, a Körmendi járás alszolgabírájához, augusztus 5-én pedig Széli Józsefhez, Vas vármegye alispánjához fordult levéllel, amelyekben azt panaszolta, hogy egy Geist Leopold nevű, nemrég Pinkamindszentre költözött zsidó kereskedő vasár- és ünnepnapokon is nyitva tartja boltját, és e gyakorlatot többszöri felszólítás ellenére is folytatja.199 Lipovics beadványait Vas vármegye 1843. augusztus 7-én megtartott közgyűlése tárgyalta, és azzal összefüggésben a következő határozatot hozta: A „... jövőre nézve bármi nemű boltban sem keresztény, sem zsidó kereskedőknek vásárnálr és ünnepen délelőtt és délután sem az isteni szolgálat előtt, sem az alatt bármit is árulni szorosan tilal- maztatik, mind délelőtt, mind délután azomban az isteni szolgálat befejezte után zárt ajtóknál minden botrány, s minden nyilvánosság nélkül leendő eladás a messzebb vidékekről boltokkal ellátott helekre gyakrabban éppen csak ünnepeken és vasárnapokon bemehető nép tekintetéből megengedtetik ...”.200 A közgyűlés által az egész vármegyébe szétküldött határozatot Szombathely 1843. augusztus 26-ai tanácsülése az érintett kereskedők és boltosok között mielőbb közhírré tenni rendelte,201 majd az 1846. március 4-ei tanácsülés újólag nyomatékosan hívta fel a helybeli kalmárok figyelmét az abban foglaltak betartására.202 A vasár- és ünnepnapokon való árusítás és nyitva tartás azonban nem csak a katolikus híveket botránkoztatta meg, hanem volt példa korszakunkban arra is, hogy az egyik kereskedő a másik ellen tett bejelentést emiatt. Stallner Ferenc kereskedő, városi polgár203 az 1845. május 24-én megtartott tanácsüléshez fordult és azt panaszolta, hogy Pachhoffer Gyula kalmár az ő általa is forgalmazott kelméket áruló boltját vasár- és ünnepnapokon is nyitva tartja, miközben ő ezt nem teheti. Stallner a jogegyenlőségre hivatkozva kérte a Pachhofferrel azonos elbírálást, és persze az engedélyt a vasár- és ünnepnapokon való boltnyitáshoz. A tanácsülés Stallner kérelmét Vas vármegye 1843. augusztus 7-én hozott és fentebb említett határozatára való hivatkozással elutasította, ám miután Pachhofferről kiderült, hogy boltjában nem csak dohányárut - amelyet a város engedélyével szabad volt vasár- és ünnepnapokon árusítani -, hanem olyan kelméket is tart, amelyeket a vegyeskereskedők forgalmaznak, a tanácsülés Pachhoffer engedélyét visszavonta.204 Összességében elmondható, hogy Szombathely város közgyűlése és tanácsülése a 19. század első felében folyamatos és kitartó igyekezete ellenére sem tudta teljesen megakadályozni, hogy vasár- és ünnepnapokon a kofák a piacon gyümölcsöt és zöldséVaMLMkir. Kjkv. 1762/1843.; VaML Mkir. Kir. 1762/1843. 200 VaMLMkir. Kjkv. 1762/1843. 201 VaMLSzvkt. Ktjkv. 320/1843-1844. 202 VaMLSzvkt. Ktjkv. 978/1845-1846. 'L1 Stallner életére lásd: Tilcsik, 2004c. 204 VaMLSzvkt. Ktjkv. 120/1845-1846.; VaML Szvkr. Ktir. fasc. 177. nr. 39. 67
