Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely város kereskedelmet érintő legfontosabb határozatai és rendelkezései a 19. század első felében - A kereskedés általános feltételei Szombathelyen
akik persze ennek nyomán éltek is a lehetőséggel.122 Az 1829. szeptember 9-én megtartott közgyűlés a helyi kalmárok panasza nyomán úgy határozott, hogy a szombathelyi hetivásárokon kézműves termékeket árusító zsidók az ún. hauzertaksa, azaz házalópénz - ez a szekérrel érkezőknek napi 2, gyalogosoknak 1 vft volt - mellett helypénzt is kötelesek fizetni.125 Az 1836:6. te. 7. § - amely a fentebb leírt módon szabályozta a városi polgárok és polgárjoggal nem rendelkező személyek Szombathelyen történő kereskedését - látszólag mentesítette a házalókat a taksafizetés kötelezettsége alól.* 124 Ám a magyarországi vármegyék kérésére a Magyar Királyi Helytartótanács értelmezve a nem igazán precízen megfogalmazott törvényt, úgy foglalt állást, hogy a taksafizetési mentesség csak a hazai születésű és gyalogosan házalókra vonatkozik, azaz a nem Magyar- országon született, illetőleg a szekérről házalóknak továbbra is fizetni kell.12’ A városi erdőkön termett gubacs értékesítésének később történő tárgyalása mellett a kereskedés négy olyan, többé-kevésbé jelentős területéről kell szót ejtenünk, amelyek feltételeit a város valamilyen, akár jogi, akár gazdasági megfontolásokból korszakunkban külön, és persze egymástól merőben eltérő módon szabályozta, és amelyek egy részével kapcsolatosan viszonylag sok engedélykérelem érkezett a 19. század első felében a városi közgyűléshez és a tanácsüléshez. Ezek a só-, a liszt-, valamint a borkereskedés, továbbá a kolbász- és hússütés voltak. A vizsgált időszak elején Szombathelyen a só árusításának jogát a város licitá- ción általában több évre bérbe adta, amely árendának a bérleti díj lefizetése mellett minden esetben részét képezte a város bikái számára ingyen biztosítandó só mennyisége is.126 1824-ben Pichler János kereskedő - aki korábban már többször is árendába vette a sőárusítás jogát - az éppen esedékes árenda idejének lejárta előtt megtartott li- citáción évi 80 pft-ért és a város bikáinak évente biztosítandó 50 mázsa12' só ellenében élete végéig megszerezte a sóárusítás jogát Vas vármegye székhelyén.128 Az 1828. április 25-én megtartott tisztújító közgyűlés - miután a közgyűlés tudomására jutott, hogy a város engedélye nélkül többen sóval kereskednek - annak érdekében, hogy Pichler ne járjon rosszul, elrendelte, hogy a bérlő az addig járó árendát fizetéssé le, és így „... minden birtokos polgárnak /:aki sőt akarna árulni:/ a városi tanácsnál való jelentésre nem leend ellenzése proportio szerint a domestica cassához leendő képes fizetése mellett,”129 E határozat u- VaML Szvkt. Ktjkv. 136/1826-1827., 550/1832-1833., 585/1832-1833., 682/1832-1833., 223/18361837., 255/1836-1837., 272/1836-1837., 439/1838 1839.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 164. nr. 147. 125 VaML Szvkt. Ktjkv. 408/1829-1830. Az 1836:6. te. 7. §-a ezzel kapcsolatosan a következőket tartalmazta: „Azok kik nyitott bolt nélkül házról házra űzik a kereskedést, minden taksa-fizetéstől mentek lesznek.” MTT 1836-1868. 35. p. 125 VaML Szvkt. Ktjkv. 138/1840-1841. 126 VaML Szvkt. Ktjkv. 1799-1801. 5/1801. 02.07., 1803-1805. 314. p., 1813-1814. 53., 55-56. p., 1818- 1819. 305., 308-309. p„ 641/1820-1821., 57/1821-1822., 86/1821-1822.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 150. nr. 13. 1~2 Mázsa: súlymérték. 1 bécsi mázsa = 56,006 kg. Bogdán, 1991. 49., 455., 624. p. 128 VaML Szvkt. Ktjkv. 341/1823-1824. A város és Pichler János közötti szerződés 1824. március 29-én kelt. 129 VaML Szvkt. Ktjkv. 23/1828-1829. 53
