Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely város kereskedelmet érintő legfontosabb határozatai és rendelkezései a 19. század első felében - A kereskedés általános feltételei Szombathelyen
alapján az 1828. október 25-ei városi közgyűlés úgy határozott, hogy az a városi polgár, aki sót kívánna árulni, az ezt biztosító városi engedélyért évente 5 vft-ot köteles a város házipénztárába fizetni.130 A későbbiekben azután a város konzekvensen e határozatához tartotta magát.131 Korszakunkban, egészen pontosan 1819 és 1848 között több mint egy tucat lisztkereskedési engedély került a városi tanács elé, amelyek közül mindössze egy, nevezetesen Wagner Mihály kőszegi születésű molnárlegény kérvénye nem kapott zöld utat. A lisztkereskedésért Szombathelyen boltnyitás nélkül évi 5, boltnyitással együtt évi 10 vft-ot kellett fizetni. Feltűnő, hogy a 14 kérelem közül 13 1834-ben, illetve azt követően került a tanács elé, és közülük nem kevesebb mint hét, 1845 és 1848 között. Érdekességként mondjuk el, hogy a 14 beadvány közül 12 boltnyitás nélkül kérte a kereskedési jogot, azaz csupán két olyan kérelmező akadt, egy 1834-ben és egy 1845-ben, aki lisztkereskedését boltban kívánta gyakorolni.132 133 A városi piacon történő hússütés ügyében is több kérelmet tárgyalt a városi tanács, ám az engedélyért fizetendő, cenzusnak nevezett összeg 1832-ig változó nagyságú volt, az évi 5 és a havi 1 vft között mozgott.131 A püspökség és a város közötti, fentebb említett, és 1832-ben a Királyi Kúrián befejeződött dézsmafizetési per érintette a hússütés a füstölt hús árusításának kérdését is, és úgy rendelkezett, hogy azok joga a várost illeti.134 Ennek alapján az 1832. december 22-ei városi tanácsülés úgy határozott, hogy azok, akik a város piacán sütni kívánnak, évi 5 vft-ot - 2 vft 30 kr-t újévkor, 2 vft 30 kr-t pedig Szent Márton napján - és ha nem városi polgárok, akkor a szükséges helypénzt is kötelesek a város házipénztárába befizetni. Ugyanakkor rögzítették azt is, hogy ha a városi piacon akkor sütést végző négy személy közül valaki nem fizetné le az esedékes összeget, akkor azt a sütéstől eltiltják, és más személy léphet a helyére.13’ Ezt követően, 1833. január 5-én a város a szőbanforgó négy személlyel, Gotthard Györggyel, Potzmann Jánossal, Nagy Józseffel és Czimber Jánossal az 1832. január 1. és 1835. december 31. közötti időszakra szerződést kötött, amely szerint e négy személy összesen évi 20 vft ellenében megkapta a jogot, hogy az országos és hetivásárokon kívül a város piacán pecsenyét süssenek.136 137 A későbbiekben a pecsenyesütés engedélyezését kérő beadott kérelmeket a városi tanács e szerződésre való hivatkozással utasította rendre vissza.13' A 130 VaMLSzvkt. Ktjkv. 299/1828-1829. 131 VaMLSzvkt. Ktjkv. 237/1829-1830. 132 VaML Szvkt. Ktjkv. 1818-1819. 505. p., 524/1834-1835., 358/1836-1837., 630/1837-1838., 679/1837-1838., 378/1839-1840., 176/1840-1841., 602/1840-1841., 45/1845-1846., 503/1845-1846., 540/1845-1846., 732/1846-1847., 142/1847-1848., 1115/1847-1848. 1181/1847-1848., 1203/1847- 1848.; VaMLSzvkt. Ktir. fasc. 166. nr. 146. 133 VaML Szvkt. Ktjkv. 1816-1817. 141. p., 55/1822-1823., 65/1822-1823., 294/1823-1824., 295/18231824., 82/1829-1830., 23/1829-1830.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 141. nr. 49., fasc. 141. nr. 50., fasc. 150. nr. 35. 134 VaMLSzvkt. Ktjkv. 499/1832-1833., 503/1832-1833., 209/1833-1834., 500/1833-1834. 135 VaMLSzvkt. Ktjkv. 503/1832-1833. 136 VaMLSzvkt. Ktjkv. 559/1832-1833. 137 VaMLSzvkt. Ktjkv. 287/1835-1836., 297/1835-1836., 421/18365-1836. 54
