Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely város kereskedelmet érintő legfontosabb határozatai és rendelkezései a 19. század első felében - A kereskedés általános feltételei Szombathelyen
kisebb bolt esetében 200 vft-ot fizetett a kérelmező.114 Fontos szabályként említhető, hogy a helybeli születésűek azonban ezen összegek csupán felét, azaz nagyobb bolt után 200, kisebb bolt után 100 vft-ot fizettek.115 Az 1832/1836. évi országgyűlést követően, pontosabban az 1836:6. te. 7. § alapján azonban már módjában állt Szombathely lakóinak is, hogy a boltnyitás jogát a szóbanforgó bolt besorolásától függően - I. osztályú bolt esetén 20, II. osztályú bolt esetén 15, III. osztályú bolt esetén pedig 10 pft, azaz 50 vft, 37 vft 30 kr, illetve 25 vft - évi díj lefizetésével szerezzék meg.116 Természetesen e lehetőség mind a városi polgárok, mind pedig polgárjoggal nem rendelkezők számára adott volt, ami azt jelentette, hogy előbbiek választhattak, hogy egy nagyobb - 400 vagy 200, illetve a helyi születésűek 200 vagy 100 vft - összeg lefizetésével szereznek kereskedési jogot, avagy azért évente leteszik az 1836:6. te. 7. §-ban előírt összeget.117 118 A polgárjoggal nem rendelkezők nyilvánvalóan nem választhattak, hiszen ők az egy összegben történő kereskedési vagy boltnyitási jog megszerzésére - nem lévén szombathelyi polgárok - nem gondolhattak. Az 1840:29. te. - amely lehetővé tette a magyarországi születésű zsidók számára, hogy az országban bárhol lakjanak, továbbá, hogy gyárat alapítsanak, ipart űzzenek és kereskedjenek - életbeléptetése után a Szombathelyen letelepedett zsidó kereskedők közül - mint arról a későbbiekben szó lesz - többen éltek is a városban történő boltnyitás lehetőségével. Szombathely mezővárosban általános és a város által rögzített szabály volt, hogy az országos vásárokon bárki - tehát városi polgárjoggal nem rendelkező, de a városban élő, csakúgy mint nem a városban lakó személy - kereskedhetett a szükséges helypénz lefizetése ellenében,11 s amelynek kötelezettsége alól azonban a szombathelyi polgárok és a nemesek, az 1836:33. te. alapján pedig a szabad királyi városok polgárai mentesültek.119 A hetivásárokon a városi polgárok saját termékeiket az országos vásárokhoz hasonlóan, szabadon és helypénzfizetés nélkül árulhatták, míg a mások által előállított - közöttük a külföldről származó - árukat viszont csak akkor, ha kereskedési jogot szereztek.120 A hetivásárokon a polgárjoggal nem rendelkezők, a nem szombathelyi illetőségű személyek, valamint lakóhelyüktől függetlenül a zsidók - az élelmiszerek kivételével - nem árulhattak,121 mely előírás a ritkán kiadott egyedi engedéllyel rendelezőkre és a városban lakhatási joggal rendlekező zsidó családok tagjaira nem vonatkozott, 114 VaML Szvkt. Ktjkv. 116/1822-1823., 466/1823-1824., 121/1824-1825., 690/1826-1827., 103/18281829., 589/1831-1832. 115 VaML Szvkt. Ktjkv. 185/1834-1835. 116 MTT 1836-1868. 35. p. 117 VaML Szvkt. Ktjkv. 640/1841-1842., 651/1841-1842., 60/1846-1847., 317/1846-1847. 118 VaML Szvkt. Ktjkv. 1803-1805. 659. P„ 459/1831-1832. 119 VaML Szvkt. Ktjkv. 1803-1805. 659. p„ 1808-1810. 135. p„ 459/1831-1832., 245/1836-1837.; MTT 1836-1868. 70. p. 120 VaML Szvkt. Ktjkv. 292/1839-1840. 121 VaML Szvkt. Ktjkv. 271/1826-1827. 52
