Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)

Összegzés

mának növekedését, ugyanakkor a zsidók által lebonyolított kereskedelemre és az abból származó különféle bevételekre, a helypénzre és az ún. hauzertaksára igényt tartott. Ennek eredményeként, a 19. század első' 4 évtizedében - miközben a szomszédos településeken, valamint a Rohoncon és Szalónakon lakó izraeliták intenzíven vették ki részüket a városban folyó kereskedelemből - lényegében változatlan maradt a Szombathelyen élő zsidók száma. Az 1840:29. te. megszületését követően rohamléptekkel - a város lakosságának amúgyis jelentős emelkedését messze meghaladó ütemben - növekedett a városban letelepedett izraeliták száma, és adataink szerint túlnyomó többségük - néhány gabona-, bor-, bőr-, gubacs-, gyapjúkereskedéssel foglalkozó kereskedő mellett - bolti, piacozó és házalókereskedéssel foglalkozott. Minden valószínűség szerint, a szombathelyi zsidóság számában 1840 és 1848 között bekövetkezett ugrásszerű növekedés is közrejátszott az 1848. április 4-én lejátszódott heves zsidóellenes megmozdulás kirobbanásában.

Az 1828. évi országos összeírás teljes anyagát feldolgozó Bácskai Vera és Nagy Lajos vizsgálatai szerint a 18. század folyamán a nyugat-dunántúli régióban a piacközpontok és alközpontok számában, struktúrájában, állományában és rangsorában döntő változások következtek be, és ezek nem hagyták érintetlenül Szombathely helyzetét és szerepkörét. E módosulások egyik jellemző vonása az volt, hogy a piaci központok száma jelentősen csökkent, az alközpontoké viszont némileg emelkedett. A számszerű elmozdulások mögött azonban rendkívül fontos és mélyreható funkcionális változások is kimutathatók: miközben ugyanis néhány, a 18. század elején piacközponti funkciókat ellátó település a 19. század elejére alközponttá süllyedt, addig a 100 esztendő alatt több település - közöttük Szombathely - szerepe jelentősen megerősödött. Ennek talán leglátványosabb bizonyítéka az volt, hogy míg a 18. század első felében a térség legnagyobb vonzáskörzetű települései Sopron, Győr, és Kőszeg voltak, addig 100 évvel később a legnagyobb vonzáskörzetű központok közé Sopron mellé - a kifejezetten jó infrastrukturális adottságokkal rendelkező - Szombathely és Körmend léptek előre, miközben Győr és Kőszeg messze le- és elmaradt tőlük. E változások és átrendeződések hátterében minden kétséget kizáróan a határszéli forgalom súlyának lecsökkenése, egyszersmind a belső forgalom jelentőségének egyértelmű felértékelődése állt.

Az 1828. évi összeírás alapján a Bácskai Vera és Nagy Lajos által Szombathely kereskedelmi szerepének jelentős és folyamatos növekedéséről publikált, valamint a mezőváros tabellájának a kereskedőkről szóló adatainak összevetése és vizsgálata azt mutatja, hogy a 19. század első felében Vas vármegye székhelye sokkal inkább a kereskedelmi forgalom színhelye, mint aktív részese volt. Szombathely elsősorban a mező- gazdasági termékek, azon belül is főként a gabona, a bor és a gubacs nagyforgalmú piacaként, de emellett a hazai és a külhoni iparcikkek és nyersanyagok elosztóközpontjaként funkcionált. Országos és hetivásárain rendszeresen nagyszámú magyar és külföldi kis- és nagykereskedő fordult meg, akik között a helyiek fontos és meghatározó, de korántsem kizárólagos vagy domináns szerepet játszottak.

Az 1828. évi országos összeírás körmendi, kőszegi és szombathelyi adatai minden kétséget kizáróan arra utalnak, hogy a 19. század első felében a városi funkciót el192