Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Összegzés
látó települések gazdasági és kereskedelmi jelentőségét nem az adott településeken élő kézművesek száma és differenciáltsága, hanem a település szűkebb és tágabb környezetének, azaz tiszta és megosztott vonzáskörzetének nagysága, népessége, gazdasági ereje és felvevőképessége determinálta, amely területekre - erős kölcsönhatásban az érintett gazdasági térségben fekvő más városi funkciót betöltő településekkel - gazdasági és kereskedelmi szívóhatást tudott kifejteni. Ugyanakkor nem volt közvetlen összefüggés egy városi funkciót ellátó település kereskedelmi jelentősége és a településen élt kereskedők száma, tőkeereje és jövedelme között. Másként szólva: úgy tűnik, e települések gazdasági és kereskedelmi súlya, valamint az azokban élő, kereskedést folytató személyek száma és jövedelme nem állt direkt és általánosságban érvényes, ok-okozati kapcsolatban egymással. A Bécsújhely és Sopron közötti, 1847-ben megnyitott vasútvonal Nagykanizsa felé történő továbbviteléhez egy alternatív terv is készült. E tervek egyike a Sopron- Sárvár-Nagykanizsa, másika pedig a Sopron-Kőszeg-Szombathely-Nagykanizsa útvonalat javasolta megvalósítani. Vas vármegye az utóbbi vonalvezetést támogatta, és az ennek érdekében 1847 nyarán végrehajtott nagyszabású adatgyűjtő munkálatok során Kőszegről, Szombathelyről és a tervezett vonal vonzáskörzetéről készített népességi, kereskedelmi, áru- és terményforgalmi adatok szerint az 1828. évi országos összeírást követően is továbbfolytatódott az, a már jóval korábban megkezdődött folyamat, amelynek eredményeként a 19. század közepére Szombathely messze megelőzve Kőszeget, és közvetlenül felzárkózva Sopron és Nagykanizsa mögé, Nyugat-Dunántúl egyik legjelentősebb kereskedelmi központjává lett. E szerepkör bizonyult azután annak a rendkívül erős és megbízható alapnak, amelyre az 1860-as és 1870-es években Szombathelyen is megindult dinamikus gazdasági fejlődés támaszkodhatott, és amely lehetővé tette, hogy Vas vármegye székhelye a századforduló időszakára Nyugat-Magyarország egyik legdinamikusabban gyarapodó és legurbanizáltabb városává tudott válni. 193