Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely kereskedelmi szerepe és jelentősége a reformkor végén - Vas vármegye és a Sopron–Nagykanizsa közötti vasút terve (1846–1848)
Vas vármegye 1847. november 8-án megnyitott közgyűlése a vasúti választmány beterjesztett jelentése és annak mellékletei alapján - a várakozásoknak megfelelően - a vasút Kőszeget és Szombathelyt érintő vonalvezetése mellett döntött, mégpedig úgy, hogy az - a Sopron-Bécsújhelyi Vasúttársaság szándékának megfelelően - a fiumei vasút szárnyvonalaként épüljön meg. E terv megvalósításának igényét Vas vármegye az ország- gyűlésre küldendő két követének utasításába is belefoglalták, sőt az ügy diétán leendő pártfogására az ország minden törvényhatóságát körlevélben szólították fel. A két várostól beérkezett adatokat, valamint a vármegyei főmérnök összefoglaló kimutatását tanulmányozás és további felhasználás céljából megküldték a vasúttársaság igazgatóságának is. Kőszeg hamarosan csatlakozott Vas vármegye indítványához. A város közgyűlésének 1847. november 22-ei döntése alapján az országgyűlésre delegált kőszegi követ utasításában az szerepelt, hogy a sopron-nagykanizsai vasút Vas vármegye 1847. november 8-án elfogadott határozata szerint épüljön meg. Emellett Kőszeg is az ország törvényhatóságaihoz fordult az ügy pártolásának érdekében. A Sopron-Bécsújhelyi Vasúttársaság 1847. december 5-re összehívott rendkívüli közgyűlésére Eduard Tschurl készítette elő az igazgatóság jelentését. A jelentés - Anton Lewickinek mindkét számbajöhető vonalról készített tervére és a Vas vármegye által közölt népességi, kereskedelmi, termelési, áru- és terményforgalmi adatokra támaszkodva - azt javasolta, hogy a Sopron-Kőszeg-Szombathely-Rum-Szentgrót-Zalahídvég-Kisko- márom-Nagykanizsa irányú vonal valósuljon meg. Tschurl elmondása szerint a 4 év alatt elkészülő, 23 3/4 mérföld671 hosszúságú szakasz 12.000.000 pft-ba kerülne. Emellett Tschurl indítványozta, hogy a társaság korábbi tervének megfelelően, forduljon az akkor éppen ülésező országgyűléshez a vonalnak a fiumei vasúttal való összekapcsolása érdekében, és kérjen kamatbiztosítást a Sopron-Nagykanizsa közötti szakaszra is. A rendkívüli közgyűlésen megjelent részvényesek az előterjesztett javaslatokat egyhangúlag elfogadták, és megbízást adtak a vasúttársaság igazgatóságának, hogy forduljon az országgyűléshez. Az elkészült tervrajzot és az összefoglaló kimutatást Sopronban kinyomtatták, és 1848. február 14-én az országgyűlés kerületi ülése elé terjesztették. Azok tényleges vitatása azonban nem kezdődhetett meg, mert Széchenyi 1848 januárjának végén nyomtatásban megjelentette Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül című munkáját, amelyben az általa megvalósítani tervezett négy országos fővonal mellett létesítendő négy mellékvonal egyike volt a Kőszeget elkerülő, Sopron-Csepreg-Szombathely- Nagykanizsa irányban futó, közel 160 km hosszúságú vonal, amely végállomásánál csatlakozott volna a Pest és Fiume közötti 2. számú fővonalhoz. Széchenyi felkérésére Szalay László a Javaslat alapelveiből kiindulva fogalmazta meg azután a hazai közlekedésügy rendezését célzó törvényjavaslatot, amely heves országgyűlési viták után került csak az uralkodó elé, aki azt 1848. április 9-én elfogadta. A Széchenyi által irányított közlekedési tárca egyik alapvető feladatának és céljának tekintette, hogy a magánerőből épült vasútvonalakat állami ellenőrzés alá helyezze. Ez volt Széchenyi terve az 1847. augusztus 20-án rendeltetésének átadott Bécsújhely-Sopron közötti vonal magyarországi szakaszával is, amelynek Nagykanizsáig történő továbbépítésére 671 Mérföld: hosszmérték. 1 osztrák mérföld = 7585,94 méter. Bogdán, 1990. 35., 168-169., 570. p. A tervezett vonal hossza tehát alig valamivel több mint 180 km volt. 181
