Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Szombathely kereskedelmi szerepe és jelentősége az 1828. évi országos összeírás tükrében
gendó' jövedelmet biztosító szántóterület, nagyon kevés legelő és rét állt rendelkezésre, ugyanakkor általában kevés - ez alól Kőszeg kivételt jelentett - szőlőterülettel rendelkeztek. E piacközpontok tiszta vonzáskörzetének kereskedelmi és ipari fejlettsége alacsony volt, és piacaik csak kis, 500 körüli lélekszámú települések lakóit vonzották.665 Bácskai Vera részint Nagy Lajossal közös, részint egyedül elvégzett kutatásai azt bizonyítják, hogy a Nyugat-Dunántúl területén fekvő, szú'kebb és tágabb környezetükkel érdemi kölcsönhatásban lévő, jelentősebb piaci szerepet játszó települések, azaz a piacközpontok és alközpontok számában, struktúrájában, állományában és rangsorában a 18. század folyamán alapvető változások játszódtak le, amelyek Szombathely püspöki mezőváros helyzetét, szerepkörét, a település későbbi történetét is meghatározó módon érintették. Fontos tényként említhetők a piaci központok és alközpontok számában bekövetkezett, ellentétes irányú elmozdulások: Míg ugyanis a 18. század elején a négy nyugat-dunántúli vármegyében 14 piacközpontot és egy alközpontot, addig az 1828. évi összeírás kilenc központot és három alközpontot regisztráltak. A számbeli módosulások egyszersmind igen komoly funkcionális változásokat is takartak, hiszen több, a 18. század elején piacközpontként működő település a 19. század elejére elvesztette e funkcióját, és voltak olyanok is, amelyek a 100 esztendő alatt piacközpontból alközpontokká lettek. Ugyanakkor több település - közöttük Szombathely - lépett előre, vagy erősítette meg helyét a képzeletbeli rangsorban. A 18. század elején a tiszta és a megosztott vonzáskörzet együttes lélekszámút tekintve a térség legjelentősebb települései Sopron, Győr és Kőszeg voltak, ám a 19. század elejére Sopron mellé a legnagyobb vonzáskörzetű településekké Szombathely és Körmend lépett elő, és feltűnő, hogy ekkorra már Győr és Kőszeg a másik három településénél lényegesen kisebb vonzáskörzetet mondhatott magáénak. Az említett változások és átrendeződések - amelynek során a kisebb vonzáskörzetű központok és alközpontok szűntek meg, egyszersmind nem a viszonylag jó ausztriai kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező és korábban fontos központok erősödtek meg, hanem a 18. század elején még kevésbé jelentős, a határtól kissé beljebb fekvő települések - minden kétséget kizáróan a határszéli forgalom jelentőségének csökkenésével, és ezzel párhuzamosan a belső forgalom súlyának egyértelmű növekedésével hozhatók összefüggésbe.666 E folyamatot - mármint Szombathely mind fontosabbá válását és Kőszeg ezzel párhuzamosan, de attól függetlenül bekövetkező szerepcsökkenését - nyilvánvalóan erősítette az, a nem kevéssé elhanyagolható tény, hogy Szombathely a Bécs-Bécsúj- hely-Sopron-Körmend-Varasd-Zágráb közötti elsőrendű út, ráadásul egyszersmind a Veszprém-Kiscell-Sárvár-Németszentmihály-Felsőőr-Pinkafő közötti kereskedelmi út mentén, azok metszéspontjában feküdt, és figyelemmel Vas vármegye úthálózatára, Bácskai, 1988. 22-23. p. Bácskai - Nagy, 1984. 83-84- p. A Dunántúl északi részének piackörzeteiről és piacközpontjairól, illetőleg az azok súlyában és jelentőségében a 18. század utolsó és a 19. század első évtizedeiben bekövetkezett változásokat Bácskai Vera külön tanulmányban vizsgálta és elemezte: Bácskai, 2003. 176
