Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)

A zsidóság szerepe Szombathely kereskedelmében a 19. század első felében - Kereskedő zsidók és zsidó kereskedések

lakhatási kérelemmel egyező módon bírálták el, és az így engedélyt szerzett személynek - attól függően, hogy boltját vagy a kereskedését milyen osztályba sorolták - azonban természetesen meghatározott összeget kellett a város házipénztárába befizetnie.

Néhány olyan boltnyitási kérelem is a város elé került 1840 és 1848 között, amelyet olyan izraeliták nyújtottak be, akik előzőleg csak lakhatási engedélyt kértek és kaptak a tanácstól. Így például Neumann Salamon, aki 1841-ben kapott lakhatási engedélyt, majd az 1842. május 14-ei tanácsülésre terjesztette be boltnyitási kérelmét. A tanácsülés megvizsgáltatta Neumann vagyoni helyzetét, és miután az elégségesnek bizonyult, az 1842. május 28-ai tanácsüléstől megkapta az engedélyt, hogy Venczel Antal Nagykar utcai házában rőfös-, fűszeres- és vegyeskereskedését megnyissa, amiért 15 pft évi díjat volt köteles a városnak fizetni.6,2

Az 1843 novemberében Szombathelyre telepedett rohonci születésű izraelita, Neuherr Henrik az 1846. augusztus 8-ai tanácsüléstől kért boltnyitási engedélyt lisztkereskedés céljából, és miután ellene semmiféle panasz és törvényes akadály nem merült fel, a tanács évi 10 pft lefizetése ellenében helyt adott kérvényének.* 6”

Preiss Henrik, lakompaki zsidó - aki 1843 őszétől lakott Szombathelyen - az 1846. augusztus 8-ai tanácsüléstől arra kért engedélyt, hogy addig szekérről űzött rő- föskereskedése helyett egy, a Potzmann János Kám utcai házában kialakított boltban kereskedhessen. A tanácsülés nem emelt kifogást, és 15 pft-ban határozta meg az évente fizetendő összeget.6’4

Khon József, felsőszelestei születésű, 1843 februárjában Rohoncról Szombathelyre települt izraelita piperekereskedésének folytatása céljából folyamodott boltnyitási jogért az 1847. november 13-ai tanácsüléshez. Khon az engedélyt 10 pft évi bér fejében minden további nélkül megkapta.6’’

A zsidó kereskedők számának ugrásszerű növekedésével állt összefüggésben, hogy 1840 után több izraelita kereskedő kérte a várostól boltja besorolásának, vagy kereskedési taksájának csökkentését. A benyújtott kérelmeket a tanács mindig gondosan mérlegelte, és indokolt esetben helyt adott a kérelemnek. Ez történt például Königsberger Eduárd 1844- május 11-ei tanácsülésre beadott folyamodványával is, amelyben a zsidó kereskedő leírta, hogy a napról napra csökkenő forgalom miatt kénytelen egy kisebb boltot bérelni, és ezért kérte az évi kereskedési díj leszállítását. A tanácsülés megvizsgáltatta Königsberger körülményeit, és annak alapján, addigi I. osztályba sorolt kereskedését II. osztályúnak minősítették, és ennek megfelelően az évi 20 pft-os díjat 15 pft-ra mérsékelték.6’6

Neumann Salamon az 1843. június 24-ei tanácsüléstől hiába kérelmezte, hogy a Nagykar utcában lévő boltját II. osztályból a III. osztályba sorolják át, ezért kérését az

6” VaMLSzvkt. Ktjkv. 889/1840-1841., 93/1842-1843., 114/1842-1843., 126/1842-1843.

6” VaMLSzvkt. Ktjkv. 522/1843-1844., 386/1846-1847.

6.4 VaMLSzvkt. Ktjkv. 488/1843-1844-, 523/1843-1844., 422/1846-1847.

6.5 VaMLSzvkt. Ktjkv. 753/1842-1843., 704/1847-1848.; VaMLSzvkt. Ktir. fasc. 174. nr. 236. 616 VaMLSzvkt. Ktjkv. 75/1844-1845., 120/1844-1845.

167