Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
A zsidóság szerepe Szombathely kereskedelmében a 19. század első felében - Kereskedő zsidók és zsidó kereskedések
1848. március 11 -ei tanácsülésen megismételte. Neumann ekkor már eredménnyel járt, mivel 1848. április 24-étől kezdődően évi díját 15 pft-ról 10 pft-ra szállították le.637 A zömében zsidók által folytatott házalókereskedelem az 1840-es években is komoly konkurenciát jelentett a Szombathelyen helybeli kiskereskedők számára. Ezt igazolja az a kereset, amelyet 12 helyi kalmár - névszerint és az aláírás sorrendjében Donászy Károly, Stallner Ferenc, Brenner Boldizsár, Radics Károly, Szele Ferenc, Zechmeister János, Mahorsits József, ifj. Zanelli Ferenc, Dinhof Ferenc és Mayer József, Antoch János és Tempel Ferenc - vetett papírra 1843. február 9-én és nyújtott be a 2 nappal később megtartott városi tanácsülésre. Ebben a kereskedők törvénytelenséget és üzérkedést említve azt panaszolták, hogy már hosszabb ideje kénytelenek eltűrni, hogy egyre kevesebb árucikket tudnak eladni, amely meglátásuk szerint elsődlegesen annak következménye volt, hogy a Helytartótanács 1811. július 23-án kelt rendelkezését figyelmen kívül hagyva, szekereikkel sokan házalókereskedést folytattak és folytatnak, ráadásul e tevékenységet az 1836: 6. te. 7. §-a - amely engedélyezte, hogy bárki, aki nyitott bolt nélkül házról házra kereskedik, mentesüljön a hauzertaksa fizetése alól - elvben lehetővé is teszi. A kereskedők ezért a tanácstól a házalókereskedőkkel kapcsolatos, Szombathelyen korábban alkalmazott gyakorlat és szokás fenntartását kérték.638 Ugyanakkor a kereskedők még egy bejelentést tettek, amelynek okát és lényegét így írtak le: „... mi igényeinket leginkább bántja, s szinte minden eddég divatozó városi szokás ellenére vagyon, a városházbani opticus zsidó boltnak hetek ótai fenállása, melyet mivel hiedelmünk szerint az egész városi hatóság tudta s akaratja nélkül áll mindeddig fen, szinte azon Nemes Városi Tanács kegyes intézkedése alá bocsájtunk.”639 Miután a kérvényezők egyike sem foglalkozott a zsidó által forgalmazott áruféleségek eladásával, nyilvánvaló, hogy esetünkben nem arról volt szó, hogy a szombathelyi kereskedők a szóbanforgó zsidó személyétől tartottak, hanem sokkal inkább attól, hogy annak Szombathelyen hamarosan követői akadnak, akik már valóban erős konkurenciát jelentettek volna számukra. A beadvány első részével kapcsolatban Turkovics János városbíró kijelentette, hogy egyfelől ő a szekeres házalóktól naponta 30 pkr taksát szedett és szed be, másfelől a tanácsülés úgy foglalt állást, hogy a Helytartótanács hivatkozott leirata és Szombathely város régi gyakorlata továbbra is érvényben van.640 Utóbbi szerint a szekeres zsidók a városban az országos vásárok kivételével nem házalhatnak, azok számára pedig, akik boltot nyitottak, tilos a házalás. Ugyanakkor a tanácsülés elrendelte, hogy a házaló zsidók a jövőben Szombathely város bírájánál köteles lesznek útlevelük mellett egy, a lakhelyéről hozott olyan igazolást is bemutatni, amelyből kiderül, hogy nyitott boltban kereskednek, avagy házalók. 637 VaML Szvkt. Ktjkv. 182/1843-1844-, 1063/1847-1848.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 175. nr. 48. 638 VaML Szvkt. Ktjkv. 714/1842-1843.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 174. nr. 222. 639 VaML Szvkt. Ktir. fasc. 174. nr. 222. 641 Miként előzőleg említettük, a Magyar Királyi Helytartótanács az 1836:6 te. 7.§-át a vármegyék kérésére értelmezve úgy nyilatkozott, hogy az említett törvényben szereplő taksafizetési mentesség csak a magyarországi születésű és gyalogosan házalókra vonatkozik. Ez pedig azt jelentette, hogy a külföldön született vagy szekérről házalóknak továbbra is fizetniük kellett a taksát. VaML Szvkt. Ktjkv. 138/1840-1841. 168
