Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
A zsidóság szerepe Szombathely kereskedelmében a 19. század első felében - Kereskedő zsidók és zsidó kereskedések
tivásárokon sátorból árusíthassanak.612 Ugyanakkor azonban amikor Porlitz Wolf - lakhatási engedéllyel bíró - izraelita az 1838. november 11-ei tanácsüléstől azt kérte, hogy fia a hetivásárokon „... cérnát, cérna pántlikákat, s más egyébb csekélységeket ...”613 árusíthasson, a tanács úgy határozott, hogy Porlitz fiának az „... ebbéli csekélységekttek heti vásárok alkalmával a város piacán leendő áruitatása Itely pénzfizetés ellenében megengedtetik.”614 A házaló zsidók tevékenységét is éber figyelemmel kísérte a tanács a 19. század első felében Szombathelyen. Miként már említettük, a városba szekérrel érkező házaló zsidók 2 vft-ot, a gyalogosok 1 vft-ot fizettek.615 616 * Az 1829. szeptember 12-ei tanácsülés - annak hírére, hogy sok, a városba érkező izraelita anélkül árusítja portékáit, hogy hauzercédulát vásárolnának - szigorúan előírta, hogy azt a zsidót, aki cédula nélkül szekerével házal, első alkalommal 2 pft-ra büntetik, második alkalommal pedig már annak dupláját köteles fizetni. A gyalogosan házaló zsidókra a fenti összeg felét rótták ki, és annak érdekében, hogy e rendelkezés igazán hatékony legyen, úgy határoztak, hogy a cédula nélkül házalók által befizetett büntetés egyharmada a bejelentőt illeti meg.6 6 Az 1840. május 16-ai tanácsülésen Czedler Imre főügyész és városi belsőtanácsos arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy egy, a szomszédos Sopron vármegyei La- kompakról a városba érkezett és szekérről házaló zsidó vonakodott a szokásos 2 vft-ot megfizetni, mire ő elvett az izraelitától több mint 2 vft-ot éréi árut. A tanácsülés helyeselte Czedler eljárását, és megerősítette, hogy az 1836:6. te. 7. §-a - amely a házaló ke- reskedéík által fizetendő taksát ugyan megszüntette61' - a Helytartótanács értelmezése és utasítása szerint nem vonatkozik a külföldi születésű és a szekérről házalókra. Ezért a tanácsülés Weiszenböck Károly városkapitányt megbízta, hogy a házalókereskedéík útleveleit alaposan vizsgálja meg, és a külföldieket, valamint a szekérrel érkezetteket utasítsa a városbíróhoz, aki csak 2 vft lefizetése ellenében ad engedélyt az érintettnek a házalókereskedésre. A lakompaki zsidó ügyében pedig úgy határoztak, hogy azokat a portékáit, amelyket Czedler Imre vett el tőle, 2 vft lefizetése ellenében visszakaphatja.618 Vélhetően a zsidók Szombathelyen történő kereskedését megnehezítő szabályok és rendelkezések is közrejátszottak abban, hogy a 19. század első 4 évtizedében sok olyan ügyet volt kénytelen tárgyalni a város közgyűlése és tanácsülése, amelyben valamely városi polgárt azért marasztaltak el, mert zsidóknak raktározási célból bérbe adta pincéjét vagy háza valamely más helyiségét. Az első ilyen adat korszakunk legelejéről származik, hiszen már az 1805. június 1-jei tanácsülésre bejelentés érkezett, hogy néhány polgár „... rész szerint a zsidókkal egyet 612 VaML Szvkt. Ktjkv. 244/1830-1831., 264/1830-1831., 542/1830-1831., 658/1830-1831., 157/1833- 1834-, 68/1838-1839.; VaMLSzvkt. Ktir. fás. 162. nr. 137., fasc. 170. nr. 13. 61 * VaML Szvkt. Ktjkv. 439/1838- 1839. 614 , , Uo. 615 VaMLSzvkt. Ktjkv. 408/1829-1830. 616 VaMLSzvkt. Ktjkv. 403/1829-1830. 6 ' „Azok kik nyitott bolt nélkül házról házra űzik a kereskedést, minden taksa-fizetéstől mentek lesznek." MTT 1836-1868. 35. p. 618 VaMLSzvkt. Ktjkv. 138/1840-1841. 163
