Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
A zsidóság szerepe Szombathely kereskedelmében a 19. század első felében - Kereskedő zsidók és zsidó kereskedések
Mindezek miatt Szombathelyen a 19. század első 4 évtizedében - leszámítva az évi öt országos vásárt - a zsidók számára lényegében egyetlen legális kereskedési lehetőség, a házalás volt adott. 1836 után jóllehet szerezhettek a városban kereskedési jogot, ám erre csupán annak a három izraelita családnak a tagjai gondolhattak, akik a város engedélyével Vas vármegye székhelyén éltek. Kutatásaink azt igazolják, hogy a vizsgált időszakban a zsidó kereskedők a város elé terjesztett kérelmeikkel meg-megújuló kísérleteket tettek arra, hogy az őket érintő, meglehetősen szigorú kereskedési szabályokon valamelyest lazítsanak. Így Stuchkovitz Márton szentmártoni zsidó - arra való hivatkozással, hogy a szombathelyi csizmadiák és vargák a városban nem jutnak elegendő bőrhöz - azt kérte az 1815. május 6-ai tanácsülésen, hogy Meggyessy László táblabíró házában „... egy kiss boltot, bőr depositorium végett ...”605 nyithasson, amely lehetővé tenné, hogy a helyi csizmadiáknak és vargáknak ne kelljen Szentmártonba kimenniük a szükséges bőrökért. A tanácsülés elutasította az izraelita kérelmét, mondván, a vásárolható bőrök mennyisége és ára miatt eddig nem tettek panaszt az iparosok, ráadásul a kérelmező nem lakik olyan messze a várostól, hogy indokolt lenne Szombathelyen egy bőrárusító bolt nyitása. Meggyessy László az 1815. május 13-ai közgyűléstől írásban kérelmezte, hogy házában Stuchkovitz 1 évre boltot bérelhessen. A közgyűlés elutasította a kérést, és egyúttal felajánlotta segítségét Meggyessynek, hogy egy keresztény kereskedőt segít keresni, aki bérbe venné a táblabíró házában lévő bolthelyiséget.606 Ugyancsak kérlelhetetlennek bizonyult a város abban az ügyben is, amely az 1838. március 3-ai tanácsülésre érkezett azon bejelentéssel kezdődött, miszerint An- kerl Jakab városi polgár a Gyöngyös utcai házában lévő boltot Khon József Szentmár- tonban lakó zsidónak „... pálinka és égett bor kimérésére ...”607 bérbe adta, mely boltban Khon segédje, Fischer Simon naponta - ráadásul kitolt cégér mellett - pálinkát árusít. A tanácsülés Ankerlt és Fischert maga elé idézte. Ankerl bemutatta a Khon Józseffel 1838. február 1-jén megkötött, és 1838. április 24. és 1839. április 24- közötti időszakra érvényes bérleti szerződést. A tanács egyrészt arra való hivatkozással, hogy a kereskedés engedélyezése a város jogköre, a bérleti szerződést törvénytelennek minősítette, és elrendelte a bolt bezárását, valamint a pálinkaárusítást jelző tábla levételét, továbbá Khon Józsefet kiutasította Szombathelyről.606 Más elbírálás alá estek azok az izraeliták, akiknek családja rendelkezett a városban való lakhatás jogával. Ezt igazolja Khon Sándor esete, aki az 1833. január 16-ai tanácsülésre nyújtott be boltnyitási kérvényt. Ebben leírta, hogy évekkel korábban Por- litz Wolf, Engl Moyses - azaz, a másik két lakhatási engedéllyel rendelkező izraelita család feje - és az ő időközben elhunyt édesapja, Khon Lobi a várostól engedélyt kapott bolt nyitására, de apja elszegényedett, és kénytelen volt azt bezárni. Khon Sándor 605 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1814-1816. 290. p. 606 VaMLSzvkt. Ktjkv. 1814-1816. 290., 314. p. 607 VaML Szvkt. Ktjkv. 680/1837-1838. 161
