Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
A zsidóság szerepe Szombathely kereskedelmében a 19. század első felében - A zsidók lakhatásának kérdése
Khon Moysest keményen megdorgálta, továbbá felszólította, hogy május 27-én délig hurcolkodjon el édesanyjától, különben eró'szakkal teszik ki a szűrét.’'4 Az ügy ezzel látszólag lezárult, ám amikor özv. Khon Löblné meghalt, ismét egymásnak feszültek az indulatok. Az 1838. március 17-ei tanácsülésen hozták nyilvánosságra özv. Khon Löblné 1837. augusztus 14-én kelt végrendeletét és az ahhoz kapcsolt, 1838. február 9-én kelt codicillust. Ezekben az özvegy úgy nyilatkozott, hogy miután idős korában Sándor fia viselte gondját és ápolta, az őt megillető lakhatási jogot rá hagyományozza. A végrendelet és a codicillus tartalma ellen Szenczi Imre városi főügyész, valamint a felbontáson megjelent Khon Moyses és Khon Sámuelné, Stuchkovitz Katalin protestációt jelentett be. A főügyész azzal magyarázta álláspontját, hogy a városban való lakhatás joga a város egyetemét illeti meg, így arról végrendelkezni nem lehet.5'’ Az 1838. április 18-ai tanácsülésre a három Khon-testvér - Sámuel, Moyses és Sándor - lakhatási kérelmet nyújtott be. A Szentmártonban lakó Sámuel azzal érvelt, hogy testvérével és apjával együtt már az 1808. január 13-ai tanácsülésen engedélyt kapott, hogy Szombathelyen lakjon és kereskedjen, és csak amiatt kényszerült kiköltözni a városból, mert nem tudott anyjával közös háztartásban megmaradni. Moyses - aki szintén Szentmártonban élt ekkor - leírta, hogy nem csak szülei életében, hanem azok halála után, és Szombathelyről való kiköltözését követően is magát mindig becsületesen viselte. Khon Sándor pedig a tanács 1832. január 11-ei határozatára hivatkozott - amely testvéreivel szemben neki adott lakhatási jogot -, továbbá közölte azt is, hogy idős édesanyját annak élete végéig gondosan ápolta. Mindezek alapján az 1838. április 18-ai tanácsülés továbbra is meghagyta Khon Sándor lakhatási jogát, egyszersmind engedélyezte, hogy testvérei - ha arra hajlandóak - vele egy házban és egy háztartásban a városban lakjanak.’"5 Szombathely mezőváros közgyűlése és tanácsa a 19. század első 4 évtizedében folyamatos harcot folytatott a-városban engedély nélkül lakni kívánó idegenek, és azon belül is elsősorban a zsidók letelepedése ellen. Az 1820. március 8-ai tanácsülés 32 vft büntetés terhe mellett tiltotta meg a polgároknak, hogy házaikba idegeneket befogadjanak. E rendelkezést még abban az évben megerősítették,5" hogy azután az 1824- június 2-ai tanácsülés már nevén nevezze az idegeneket: „Tapasztalván, hogy némely zsidók alattomban ezen városi jurisdictio alatt lévő házoknál magoknak szállást fogadtak a városi elöljáróság engedelme nélkül."518 Ezért a tanács a városbírót felhatalmazta, hogy minden, Szombathelyen engedély nélkül tartózkodó zsidót onnan kitoloncoltasson.5'9 574 575 576 577 578 574 VaML Szvkt. Ktjkv. 27/1836-1837., 45/1836-1837., 55/1836-1837., 89/1836-1837.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 168. nr. 30. 575 VaML Szvkt. Ktjkv. 682/1837-1838.; VaML Szvkt. Vr. fas. Q. nr. 879. 576 VaML Szvkt. Ktjkv. 755/1837-1838.; VaML Szvkt. Ktir. fasc. 169. nr. 166., fasc. 169. nr. 167. 577 VaML Szvkt. Ktjkv. 1820-1821.44-45., 63. p. 578 VaML Szvkt. Ktjkv. 124/1824-1825. 152
