Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Boltok, piacok, vásárok és kereskedők Szombathelyen a 19. század első felében - A város piaca, országos és hetivásárai
A szombathelyi országos vásárokon alkalmazandó új piaci rend azonban írem nyerte el minden érintett tetszését, és azzal kapcsolatosan viszonylag rövid idő alatt több, korrekciót kérő javaslat érkezett a városhoz. Az 1843. szeptembert 16-ai tanácsülésre hat piactéri ház- és bolttulajdonos - Stallner Ferenc, Radics Károly, Brenner Boldizsár, Kirchmayer József, Zsoldos István és Zechmeister János - nyújtott be egy közös folyamodványt, amely szerint a gyümölcsárusok a piacon rossz helyet foglalnak el, mivel a gyümölcsökre összegyűlő bogarak az ő boltjaikba berepülve az ott lévő árukat erősen szennyezik, amelynek következtében azok nem, vagy csak a normálnál lényegesen alacsonyabb áron értékesíthetők. Ezért a. boltosok azt kérték, hogy a gyümölcsáru- sokat a számukra mostani helyükről telepítsék át, éspedig oly módon, hogy köznapokon a Szentháromság-szobor, hetivásáron pedig a városházától kezdődően a Gyöngyös utcában árusítsanak. A tanácsülés akceptálta a kérést, és úgy rendelkezett, hogy a jövőben a gyümölcsárusok a városházi kocsma előtti hídon túl, a város kútja körül, az 1837-ben elbontott várostorony egykori helyén, a pecsenyesütők háta mögött árusítsanak. Az ügy nem maradt ennyiben, mert hat gyümölcsárusnő - arra való hivatkozással, hogy télen nincsenek legyek, nyáron is pedig inkább a gyümölcsöt szeretik, mintsem az ellenük panaszt tevő boltosok portékáit - azt kérte, hogy helyezze őket vissza a város korábbi árusító helyükre. Az 1843. október 7-ei tanácsülés egy öttagú bizottmányt jelölt ki azzal a feladattal, hogy vizsgálja ki az ügyet, és a vizsgálatról készített írásos jelentésüket terjesszék a tanács elé.591 A leggondosabb kutatás ellenére sem találtunk további adatokat a vita folytatásáról, így sajnos nem tudjuk azt sem, hogy a gyümölcs- árusok végül is visszatérhettek-e korábbi helyükre. Szokatlan kérelemmel fordult ifj. Zanelli Ferenc kereskedő az 1843. november 25-ei tanácsüléshez. A kereskedő azt panaszolta, hogy a Koller József pék által a piacon az ő boltja elé felállított sátor oly annyira magas, hogy az - kiváltképp borult időben - boltjától teljesen elveszi a fényt. A tanácsülés az ügy kivizsgálására egy kéttagú bizottmányt jelölt ki, amelynek jelentése igazolta Zanellit, sőt az is kiderült belőle, hogy Koller a szóbanforgó sátor felállításához a földbe jókora lukakat ásott, amelyekben könnyen meg lehet botlani. Ezért az 1844- február 2-ai tanácsülés meghagyta Küllemek, hogy sátra magasságát csökkentese le, és az ásott lukakat pedig mielőbb töméssé be.*9’ 1844 nyarán a szombathelyi szűcscéh tagjai emeltek kifogást a piaci sátrak új rendje ellen, és azt kérték, hogy a vásárokon korábbi helyükön árusíthassanak, és ne az előttük lévő területen állítsák fel a bécsi sátrakat. Az 1844- június 6-ai tanácsülés arra való hivatkozással, hogy az 1843-ban bevezetett új rendet a szűcsök elfogadták, elutasította a kérést, ám kilátásba helyezte, hogy hamarosan új vizsgálatra kerül sor, amelynek végeztével döntenek véglegesen a szűcsök beadványáról.’9’ Kitzlingstein Imre vásárbíró a városhoz intézett folyamodványában úgy fogalmazott, hogy a vásár rendje célszerűtlen, és ezért új elkészítését javasolta. Az 1846. ápVaMLSzvkt. Ktjkv. 368/1843-1844-, 419/1843-1844. VaMLSzvkt. Ktjkv. 553/1843-1844., 701/1843-1844. VaMLSzvkt. Ktjkv. 142/1844-1845. 113
