Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Boltok, piacok, vásárok és kereskedők Szombathelyen a 19. század első felében - A város piaca, országos és hetivásárai
rilis 18-ai tanácsülés egy négytagú választmányt küldött ki, és megbízta őket, hogy hivatalos jelentésüket mielőbb nyújtsák be.394 A választmány elkészült jelentését az 1846. június 6-ai tanácsülés vitatta meg, és annak mindössze egy apróbb, a Forgó utca és a Zöldfa vendéglő között húzódó sátorutca átalakítását célzó indítványát fogadták el, a többi javaslatot azonban addig, amíg az egész vásár gyökeres és általjános elrendezésre kerülend szőnyegre ...”m figyelmen kívül hagyták. Nincs nyoma annak, hogy korszakunkban e kérdés ezt követően a város közgyűlése vagy tanácsülése elé került volna. Természetesnek mondható módon, a 19. század első felében a szombathelyi vásárokon előfordultak kisebb-nagyobb veszekedések, verekedések és persze lopások is, ám miután ezek döntő többsége csekély súlyú és jelentőségű volt, azokban a városi tanács volt illetékes első fórumként eljárni. így például Fürst Jónás zsidót, akit 1804- augusztus 13-án hallopáson értek a piacon, a városi tömlöcbe zárták, majd a másnap összeülő tanácsülésen kihallgatták. Vallomásából kiderült, hogy már több alkalommal is lopott, sőt „... más lopni szokott rósz személyektűl is a lopott portékákat megvásárolni semmitiek állétotta ...”.i% Fürst a lopását azzal tetézte, hogy dicstelen tettének szemtanúját, Kronecker Pál külsőtanácsost meghazudtolta. A tanácsülésen Fürstöt a lopásért 4, Kronecker meghazudtolásáért 1, azaz összesen 5 napi, a bakterházban, kenyéren és vízen letöltendő büntetésre ítélték.39' Stuchkovitz Márkus és Mendl Wolf zsidók panaszára az 1806. június 7-ei tanácsülésre beidézték Weiszenböck Károly kalmárlegényt. A kihallgatások során kiderült, hogy a nemrég lezajlott Szentháromság-napi vásáron a két izraelita a kalmárlegényt „... meg huncfutolták volna ...”,393 mire Weiszenböck Stuchkovitzot „... meg üstö- kölni ...”,399 Mendlnek pedig a „... mellét meg kapni nem átalotta ...”.400 Miután Weiszenböck elismerte tettét, a tanácsülés - arra való hivatkozással, hogy „... senki magának bírája ez illyes esetekben nem lehetne, de egyébberánt is szorul verekedésre menni szabad nem volna ...”401 - a kalmárlegényt a két izraelitának fizetendő 4 ft-ra büntette, továbbá arra kötelezte, hogy a piaci kápolnának 2 fontnyi viaszgyertyát adjon. Weiszenböck kész volt, hogy a 4 ft-ot azonnal lefizesse, ám Stuchkovitz és Mendl azonban az ítélettel nem lévén elégedettek, arra nem tartottak igényt.403 Az 1821. május 16-ai tanácsülésen Kozma Imre vásárbíró azért emelt panaszt, mert az előző napon megtartott hetivásáron Kittinger Sebestyén kefecsináló „... sátor ja 394 395 396 397 398 399 400 401 402 VaML Szvkt. Ktjkv. 1140/1845-1846. VaML Szvkt. Ktjkv. 206/1846-1847. VaML Szvkt. Ktjkv. 1803-1805. 437. p. Uo. VaML Szvkt. Ktjkv. 1806-1807. 47. p. VaML Szvkt. Ktjkv. 1806-1807. 48. p. Uo. Uo. Uo. 1 14
