Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Boltok, piacok, vásárok és kereskedők Szombathelyen a 19. század első felében - A város piaca, országos és hetivásárai
sére, és ha azok akadályoznák a kávéházba történő bejárást, akkor a vásárbíróval együttműködve máshol biztosítasson nekik elárusító helyet.373 Csakúgy mint korábban, az 1840-es években is jelentős problémát okozott a szombathelyi vásárokra hajtott nagyszámú sertés. Gyakorta előfordult, hogy a városba érkezett sertéskereskedők disznaikkal a város utcáin vonultak, és közben mások sertéseit is elhajtották, az állatok pedig kivált esős-sáros időben a város utcáit járhatatlanná tették. Ezért az 1844- április 13-ai tanácsülés egyrészt megtiltotta a sertéskereskedőknek, hogy a vásárra hozott állataikkal a város utcáin végigvonuljanak, másrészt előírta a nekik azt az útvonalat, amelyen a disznókat a piacra hajthatták.374 Az ugyanezen év október 19-én megtartott tanácsülésen három, egymás mellett lakó szombathelyi polgár, ráadásul három külsőtanácsos, névszerint Skényi János, Koller József és Krenn János amiatt emeltek panaszt, mert a Gyöngyös utca keleti végének déli oldalán lévő házaik előtt tartani szokott sertésvásárokon az eladásra hozott disznók száma annyira megszaporodott, hogy az állatok egyrészt mind a gyalogosoknak, mind a szekereknek folyamatos akadályt jelentenek, másrészt a disznók nem csak a szekérutat, hanem a járdát is feltúrták. A három külsőtanácsos ezért azt kérte, hogy a sertésvásár helyét a város máshol jelölje ki. A tanács hajlott a kérelem teljesítésére, és elrendelte, hogy a jövőben a sertésvásárokat a ferences rend kertjének fala mellett, Batthyány Fülöp herceg sorházával szemben tartják, egyúttal intézkedett e határozat kidobolásáról. Alig telt el 3 hét e határozat megszületése után, amikor Gramarits István vásárbíró kérte annak megsemmisítését, arra való hivatkozással, hogy a sertéspiac új helyre történt áttelepítése miatt ő egy őrrel többet kénytelen alkalmazni, ami viszont bevételeit csökkenti. Az 1844- november 2-ai tanácsülés nem akceptálta Gramarits érveit és kérését, de meghagyta neki, hogy ha kára keletkezne a vitatott döntés miatt, forduljon a város közgyűléséhez. A vásárbíró ezt ugyan nem tette meg, ám hamarosan a dolgok számára előbb kedvezőtlen, majd szerencsés fordulatot vettek. Az történt ugyanis, hogy az 1845. február 22-ei városi közgyűlésen Hutter Boldizsár formondor azt a szóbeli bejelentést tette, hogy miután a Piactérről a ferencesek kertjének falához helyezték át a sertéspiacot, Kikakker József városi polgár - a Batthyány Fülöp sörházának bérlője - hozzájárult ahhoz, hogy a disznók adásvételét az érintettek a sörház udvarán bonyolítsák, ami a vásárbíró bevételeit, és így áttételesen a város jövedelmeit csökkenti. A közgyűlés intézkedett, hogy a sertésvásárokat a kijelölt helyen kell tartani, és egyúttal elrendelte a Kikakker elleni vizsgálatot.375 Mindezek a gondok és nehézségek azonban talán együtt sem okoztak annyi problémát Szombathely város közgyűlésének és tanácsülésének a 19. század első felében - különösen az 1830-as és az 1840-es években -, mint azok a viták és összeütközések, amelyek a piacon felállított sátrak elhelyezésével és rendjével kapcsolatban kerültek eléjük. Az 1822. április 13-ai tanácsülésen Kozma Imre vásárbírő tett bejelentést, és azt panaszolta, hogy az elmúlt Farsang-napi vásáron id. Zsoldos István könyvkötő - Tóth Imre városi fiscalis korábban adott, egyértelmű útmutatása ellenére - úgy állította fel 373 Uo. 374 VaMLSzvkt. Ktjkv. 841/1843-1844. 375 VaMLSzvkt. Ktjkv. 435/1844-1845.,447/1844-1845., 6.39/1844-1845. 107
