Tilcsik György: Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében - Archívum Comitatus Castriferrei 3. (Szombathely, 2009)
Boltok, piacok, vásárok és kereskedők Szombathelyen a 19. század első felében - A város piaca, országos és hetivásárai
sátrát, hogy azzal a vásárbírónak komoly gondot okozott. Ezért Kozma kérte, hogy a tanácsülés írja elő Zsoldosnak, hogy sátrát a közelgő Szent György-napi vásáron a Tóth Imre által javasolt módon helyezze el. A tanácsülés helyt adott Kozma kérésének, és egyúttal meghagyták a bábosoknak - akik két nagy sátrat állítva óriási helyt foglalnak el -, hogy a jövőben csak egy sátrat állítsanak, és az így felszabaduló helyre két üveges- akiknek addig csak szűk és alkalmatlan hely jutott - helyezze el sátrát.376 A szombathelyi gombkötőcéh tagjai 1827. március 8-án Vas vármegye közgyűléséhez fordultak, és azt kérték, hogy közöttük, valamint a kőszegi, a sárvári és körmendi gombkötők között az országos vásárokon történő helyfoglalás miatt kialakult súlyos nézeteltérést orvosolja. A szombathelyi gombkötők arra hivatkozva, hogy számsze- rint ők vannak a legtöbben, a vármegyétől azt kérték, hogy a megyében tartandó országos vásárokon továbbra is az első sorban foglalhassanak sátraikkal helyet. Az 1827. március 5-én megtartott vármegyei közgyűlés Békássy Imre főszolgabírót utasította a panasz kivizsgálására. A főszolgabíró Tulok János esküdttel együtt tett eleget a megbízatásnak, és annak eredményéről 1827. december 10-én kelt jelentésében tájékoztatta a vármegyét. Ebből kiderült, hogy a vármegyében tartott országos vásárokon semmiféle előírás nem szabályozta a gombkötők helyfoglalásának rendjét, hanem általában az volt a gyakorlat, hogy a helybelieket illette meg az első sor, akiket a taglétszámban legnagyobb, szombathelyi céh iparosai követtek. E sorrendet azonban a kőszegi gombkötők- a város szabad királyi városi rangjára való hivatkozással - erősen vitatták, és emiatt sokszor civakodás, összeütközés keletkezett a szombathelyi és a kőszegi mesterek között. Békássy és Tulok jelentését az 1827. december 10-re összehívott közgyűlésre nyújtotta be. Miután azonban Vas vármegye 1827. évi közgyűlési jegyzőkönyvének tisztázata egyáltalán nem maradt fenn, a fogalmazványok közül pedig hiányzik a december 10-ei ülés határozatait rögzítő rész, sajnos, nem tudjuk, hogy a közgyűlés milyen határozatot hozott az ügyben, de minden valószínűség szerint megerősítette azt a korábbi gyakorlatot, hogy az országos vásárokon mindig a helybeli gombkötők árulhatnak az első, és ha az nem a vármegyeszékhelyen volt, akkor a szombathelyiek a második sorban.377 Hasonló panasszal fordult Kőszeg város tanácsa 1838. május 11-én kelt levelével a szombathelyi tanácshoz. A szabad királyi város tanácsa azt kérte, hogy a kőszegi csizmadiák azon, már régóta élvezett jogukat továbbra is élvezhessék, mely szerint a Szombathelyen megrendezendő országos vásárokon sátraikat a mezővárosi mesterek sátrai előtt állíthassák fel. Az 1838. május 26-ai tanácsülés meghallgatta a két vásárbírót, Horváth Józsefet és Taschler Józsefet, akik úgy nyilatkoztak, hogy a szombathelyi vásárokon a kőszegiek emberemlékezet óta a rohonciak utáni sorban árulhattak, azaz panaszuk nem jogos. A tanácsülés elrendelte, hogy erről Kőszeg város tanácsát levélben értesítik. Az ügy ezzel nem ért véget, mert 1 1/2 évvel később a kőszegi csizmadiák fordultak a szombathelyi tanácsüléshez. A kőszegi mesterek beadványukban leírták, hogy ők a szombathelyi országos vásárokon mindig a helybeli mesterek utáni sorban árulhatták portékáikat, ekkor azonban jogaik csorbultak, mert miután az 1836:33. te. 376 VaMLSzvkt. Ktjkv. 576/1821-1822. 377 VaML Mkir. Kjkv. 780/1827.; VaML Mkir. Kir. 3232/1827. 108
