Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

A nyugat-magyarországi Habsburg-záloghelyek - A zálogrendszer működéséről

ligához tartoztak (Kanizsaiak, Garaiak, Báthoriak).

192 Mindezek mellett a zálogrendszer érintette a koronajavakat is. így Rohonc esetében 1502-ben II. Ulászló mondta ki, hogy a Baumkircherek férfi ága kihalásával a Magyar Koronára szálljon vissza. Láttuk, hogy 1556-ban Szarvkőt a bécsi kancellária háramlott birtokként akarta kezelni, hogy szabadon rendelkezhessen vele. Azaz magyar jogot használt, ha aktuális érdeke úgy kívánta.

193 Két esetben királynéi adományozással illetőleg zálogolással is találkozunk. Amint már szó volt róla, Gräfes Ernst is elemezte azt, hogy mennyiben volt joga Erzsébetnek a királyi javak, így Sopron elzálogosítására. Mátyás halála után pedig Beatrix királyné adta Kismartont Szapolyai Istvánnak. Tehát a pozíciók megtartásáért folyt tovább az adományozás, mint ahogy a zálogosítás is, hiszen szükség volt a hívek megszerzésére és megtartására.

194 1585-ben két uradalommal - a kismartonival és a fraknóival - is megtörtént, hogy Habsburg főhercegi apanázsuradalommá minősítették („fürstliche Residenzherrschaft"). Érdekes módon mindkét esetben akkor, amikor a jövedelmeiket az AlsóAusztriai Kamara közvetlenül kezelte.

195 Otto Aull és Otto Brunner is észrevette már, hogy a 16. század derekától a bécsi udvar és az örökös tartományok rendjei között megváltozott a viszony. E folyamatba illeszthető, hogy egyrészt közvetlen kamarai irányítás alá vettek zálogokat, sőt udvartartásra is rendelték őket. Másrészt az is, hogy az Esterházy család érdekében újra elővették a magánzálog, sőt az uralkodói adomány intézményét is. A politikai érveknek ekkor már nagy szerepük volt. II. Ferdinánd korában a Königsberg család protestáns ágát Borostyánkő szabad birtokának megszerzésében még perrel is akadályozták. A zálogrendszer működtetése adminisztratív szempontból I. Ferdinánddal sokkal korszerűbb lett. A vicedom helyett 1527-től az Alsó-Ausztriai Kamara mint testületi szerv irányította a zálogügyeket.

196 Nyilvántartásai ma is megtalálhatók a „Hofkammerarchiv" úgynevezett uradalmi levéltáraiban. Kollegiális szervezet volt, ennek ellenére olykor komoly hibákat vétettek. így például Jurisics Miklós, Kőszeg híres védője, az Alsó-Ausztriai Kamara tévedése köveztében került Kőszegre. Az a krajnai uradalom ugyanis, amelynek jövedelmét 1528-ban neki ítélték, már foglalt volt, ezért elfogadta az Erdődy által üresen hagyott kőszegit.

197 Nem volt ritka az ilyen, de a kamara által jogilag rosszul értelmezett helyzetelemzések sem. Mint láttuk, Fraknó államjogi helyzetét 1524-ben rosszul ítélték meg, bár ezt 1556-ban korrigálták. Léte azonban rendkívül hasznos volt és általában jól működött az úgynevezett kamarai bizottsági rendszer. Az Alsó-Ausztriai Kamara által kiküldött, tényfeltáró bizottság jelentése alapján derült fény Kabold tényleges jogi helyzetére is.

198 Ugyanakkor I. Miksa és I. 192 Mályusz, 1984. 22-39., 55-74. p.; Engel, 1985. 393-413. p 193 Ernst, 1963a. 80. p. 194 Kubinyi, 1991a. 32-34. p. 195 Ernst, 1981. 265. p. 196 Hellbling, 1956. 122. p. 197 Taucher, 1932. 9. p.; Bariska, 1982c. 248. p. 198 Ernst, 1963c. 18-19. p. 51