Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
A nyugat-magyarországi Habsburg-záloghelyek - A zálogrendszer működéséről
Ferdinánd reformjai nélkül, amelyek között a tartományi kamarai rendszer is szerepelt, elképzelhetetlen lett volna az alzálogrendszer működtetése. August Ernst álláspontja szerint Frigyes 15. századi foglalásai után azonnal bevezették a zálog intézményét. Ez valóban így volt. Az a tény, hogy idővel a Habsburgok Lipót-ágán, III. Frigyes kezén koncentrálódott a nyugat-magyarországi zálogvagyon, két dolgot tett lehetővé. Egyfelől azt, hogy a birtokok nagyobb része a 15. századi békeszerződések részévé vált, másfelől pedig azt, hogy az általa kiválasztott zálogbirtokosokra, zsoldosvezérekre, várkapitányokra és birtokkezelőkre ráterhelhette az egész birtok-adminisztrációt. Ez nemcsak azonnali készpénzt biztosított Habsburg Frigyesnek, hanem egyben költségmegtakarítást is. A szakirodalom újabban arra a következtetésre jutott, hogy az 1442-ben beindított „Reformatio Friderici", a Frigyes-féle reform következtében virágzásnak indult az írásbeliség, majd megtorpanás következett, és végül 1452-ben minden alábbhagyott. 199 A zálog arra is alkalmas volt, hogy ellensúlyozza ezt a visszaesést. Kőszeg és Rohonc 1451-ben keletkezett urbáriumát példának okáért Bernhard Mittern dorfer készíttette. 200 Olyannyira jól szerkesztett, fraktúr folyóírással olyannyira szépen kiírt, hogy tartalmában, adatszintjében, szerkesztettségében kancelláriát, de legalábbis jól felkészült írnokot feltételez. Ugyanezt erősíti az urbárium szakszókincse, amelyben az örökös tartományok adózsargonja keveredik a magyarországi szakszavak tükörfordításaival: Gült, Freiung, Torgelt, Rauch- und Feuerstätte stb. Említhető más példa is: 1494-ben Heinrich von Prüschenk (Hardegg) is megbízható várkapitányt állított Fraknó élére. Az 1500/1510. évi fraknói urbáriumról már neki kellett gondoskodnia, 201 és ezt kitűnően meg is oldotta. Kár, hogy az 1600-ból származó átírás korabarokk duktusza már alkalmatlan az eredeti írás elemzésére. A pénzügyek elválasztásával a 16. századra már kialakult az urbáriumok tömeges megjelenésének korszaka. Ez volt az egyik alapja annak, hogy a vicedom, majd az Alsó-Ausztriai Kamara a mindenkori zálogösszegben („Pfandschilling") megegyezzen, és hogy a zálogcsomag többi tételeit - kegydíjakat, adósságokat stb. - hozzárendelje. így a 16. századi zálogbirtokok írásbelisége alkalmas alapot biztosított a pénz-, a bírósági és igazgatási ügyek kezelésére. Ha végignézzük az egyes záloguradalmakat, nyomban feltűnik, hogy úgyszólván zsoldos és hivatalviselő, illetőleg zsoldos-hivatalviselő nemesség került a nyugat-magyarországi zálogbirtokokra. Ezek igen nagy részben az örökös tartományokban is az újnemesség tagjai voltak: mindenekelőtt katonanemesek, akik szolgálataik fejében jutottak vagyonhoz. Zsoldosok tehát, akik magas hivatalokat is kaptak. Volt közöttük olyan is, akinek hivatali karrierje alapozta meg vagyonát. Fontos volt számukra, hogy a tartományi nemesség minél magasabb kúriájába kerüljenek be, azaz a köznemesi „Ritterstand"-ból a főnemesi „Herrenstand"-ba, vagy „Herrenhaus"-ba. Alig volt zálogbirtokos, aki nem kapta volna meg a bárói vagy a grófi rangot, az esetek nagy részében oldalági öröklési joggal. Koller, 1984. 48. p. Bariska, 1998b. Pnckler, L, 1998. IX., XXXI. p. 52
