Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
A nyugat-magyarországi Habsburg-záloghelyek - A záloghelyek az 1463. évi soproni békeokmányban - A Habsburg-záloghelyek körének megszilárdulása - Pozsony 1491
ter Zebiiigernek. Borostyánkőt 1471-ben Zebinger utódai adták vissza III. Frigyesnek. 98 Ha tehát az 1447-ben kelt jegyzékbe foglalt várakat, uradalmakat és helységeket újra számba vesszük, nyomban feltűnik, hogy 1453-ig valamennyi III. Frigyes kezére került. Ezzel szemben a császárnak 1452-ben le kellett mondania V. László gyámságáról, bár a korona birtokában maradt. Nyugat-Magyarország Lipót-ági megosztottsága tehát megszűnt. Ugyanakkor Habsburg Frigyes a megszerzett birtokok jövedelmét nyomban megbízható embereinek adta kezelésbe, mellyel rendszeresítették a nyugat-magyarországi foglalt helyeken az (al)zálog intézményét. Minthogy maga a császár is zálogos volt, ezért az általa további zálogba helyezett birtokokat alzálognak nevezzük. Ezt az elnevezést a forrás azonban nem használta, mert az alsó-ausztriai kormányszervek a 15. századi zálogszerződésektől elszakadva csak az általuk megkötött zálogszerződésekre alkalmazták a „Pfandvertrag" kifejezést. Ez kétségtelenül indokolt volt, miként annak érezzük az alzálog intézményének megkülönböztetését is, mert annak magánjogi jellege mindenkor különbözött a fenti szerződések közjogi karakterétől. A záloghelyek az 1463. évi soproni békeokmányban Az 1463. évi soproni békeszerződés minden tekintetben döntő eseménynek számított a Habsburg-záloghelyek történetében. A szöveg elismerte, hogy a várak és helységek Magyarország határian belül vannak: „infraseripta castra et oppida, que ... ín metis et limitibus Hungarie constituta" " Közöttük ott szerepelt Kismarton, Fraknó, Kabold, Kőszeg és Rohonc. Borostyánkőt és Szarvkőt ellenben nem foglalták az egyezménybe, jóllehet alig 30 évvel később mindkettő bekerült a pozsonyi paktumba. A magyarázat egyszerű: Szarvkőt III. Frigyes ekkor a bécsújhelyi Ágoston-rendi kanonokoknak juttatta, lu Borostyánkő viszont még a Zebingerek kezében volt. Ez is azt bizonyítja, hogy egyrészt a záloghelyek száma is attól függött, milyen volt a magánjogi státuszuk. Másrészt azt is igazolja, hogy ki lehetett vonni azokat a magasabb szintű egyezmények köréből. Mint ahogy azt a császár meg is tette, és ezzel valójában elrejtette azokat a kötelezettségek elől. Az azonban tény, hogy ez a szerződés alapozta meg a Habsburgok jogkiterjesztését a magyar trónra. 101 A Habsburg-záloghelyek körének megszilárdulása. Pozsony, 1491. Bármennyire érdekes, de a Habsburg-záloghelyek száma végül is csak a pozsonyi békeszerződésben, illetve annak közvetlen hatására szilárdult meg: „Item quantum pertinet ad castra et opida intra fines regni Hungarie constituta Ferream ciuitatem, Vorchtenstain, Kobelsdorff, Homstein, Rechnitz, Güns, Perstain et alia loca que ante bellum quondam regis Mathie juerunt in manihus sacre imperkdis mcdestatis, conventum est quod ea loca omnia preter Rechnitz, cum suis pertinenciis antiquis, quod imperialis celsitudo de grácia speciali 6 Prickler.H., 1972. 17. p. 9 Aull, 1930a. 52. p. A szöveg Otto Aull átírása. 0 Ernst, 1963a. 72. p. 1 Leipold, 1966. 14-19. p. 34
