Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Záloghelyek és a történeti irodalom - August Ernst újraértelmezése Nyugat-Magyarország elzálogosításáról

történetéről könyvet is írt, amelyben újra összefoglalta a zálogterületek históriáját.

29 Minthogy a szerző a burgenlandi nagy történeti topográfia köteteiben, illetve a fennemlített Burgenland-kötetben minden korábbi közlésére kitért, itt eltekintünk a vonatkozó Ernst-féle munkáktól.

30 Hozzá kell tenni, hogy nem Ernst volt az első, aki következetes feltáró tevékenységet fejtett ki ezen a területen, hiszen ezt Hans Graf már elvégezte 1926-ban írt disszertációjában, amelyet azonban nem publikált.

31 Ernst volt az első, aki közzé is tette azokat. Több osztrák kézikönyvben ő kapott megbízást Burgenland történetének tanulmányszintű összefoglalására.

32 Ismerte a magyarországi forrás- és törvénykiadványokat, valamint a latinul és németül is megjelent magyar történeti munkákat (Antonio Bonfini, Házi Jenő, Katona István, Pray György, Timon Ákos, Wertner Móricz). Mégis ezekben kisebb kitekintéssel rendelkezik, mint amilyen Otto Aullé volt. A „Haus-, Hof- und Staatsarchiv" oklevélgyűjteményét, a „Hofkammerarchiv" „Hoffinanz Ungarn" fondját, valamint a „Niederösterreichisches Landesarchiv" rendi aktáinak vonatkozó sorozatát Ernst tekintette át több-kevesebb következetességgel. Az igaz, hogy történelemszemlélete konzervatívan habsburgiánus maradt, hiszen ez felelt meg végső céljainak, azoknak nevezetesen, hogy Burgenland létéhez történeti igazolásokat szállítson. Ernst három téma köré csoportosította munkásságát. Egyik kutatási területe az elzálogosított nyugat-magyarországi uradalmak kérdésköre: „Zur Frage der von Ungarn an Österreich verpfändeten Herrschaften. Die verpfändeten Herrschaften Westungams unter österreichischer Verwaltung,"

311 a másik Kismartonra és a kismartoni uradalomra - „Zur Siedlungs- und Herrschaftgeschichte im Mittelalter und Neuzeit, Herrschaft Eisenstadt. Die fürstliche Residenzherrschaft Eisenstadt und Forchtenstein"

34 - vonatkozik, a harmadik pedig azoknak a birtokoknak az elidegenítése, amelyek birtokjogon ugyan osztrák birtokosokhoz kerültek, de az anyaországi visszacsatolásuk idején ezeket is kisajátították: „Die enteigneten Güter österreichischer Grundeigentümer in der Grafschaft Eorchtenstein, 17. Jahrhundert."

3

^ Jóllehet ez utóbbi két munka nagyon jól jellemzi a nyugat-magyarországi zálogbirtokok visszacsatolásának utolsó fejezetét, ismertetésünkben mégsem ezekre helyezzük a hangsúlyt. Ernst a fenti sorrenden elsőként idézett két dolgozatának alaptézisei lényegében összevonhatók. Főleg azzal mondott újat, ahogy a Habsburgok Lipót-ága a nyugatmagyarországi uradalmakat ellenőrzése alá vonta. Ezúttal mi is csak ezt érintjük. Szerinte újra kell értelmezni rendi alkotmányos szempontból az elzálogosítás törvényes voltát, noha ezt a kérdést már Graf is felvetette/

6 Ebből a nézőpontból kell elemezni 29 Ernst, 1987. 88-111. p. 30

Perschy, 1996.44-46. p. J! Graf, 1926. 32 Ernst, 1970a.; Ernst, 1970b. 27-39. p.; Ernst, 1996. 33 Ernst, 1957.; Ernst, 1963c. 34 Ernst, 1963b.; Ernst, 1984. 33 Ernst, 1966. 36 Graf, 1926. 13. fol. 23