Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
Záloghelyek és a történeti irodalom - August Ernst újraértelmezése Nyugat-Magyarország elzálogosításáról
Erzsébet 1441- évi, királyi birtokokat zálogoló intézkedéseit, továbbá ennek alapján kell értelmezni az Aranybulla azon törvényhelyét is, amely külföldiek birtokszerzését tiltotta. 3 ' Enist ezt a problémát úgy hidalta át, hogy a Lipót-ágbeli III. Frigyesre, aki a Habsburgok Albert-ágának utolsó sarja, V. László felett gyakorolt gyámságot, az öröklődő' honosság - a „sukzessives Indigenat" - intézményét alkalmazta, és ezzel Erzsébet királyné zálogintézkedéseit is törvényesnek minősítette. Ernst azt is részletesen elemezte, hogy a magyar rendek II. Habsburg Albert 1439-ben bekövetkezett halála után nem vették figyelembe az Anjou-házra alkalmazott trónöröklési rendet. A rendek álláspontja szerint a királyok koronázása mindenkor az országlakosok akaratától függött, a korona hatékonysága és ereje pedig az ő hozzájárulásukban rejlik. Ezt a tételt a hatalommegosztás rendi alaptételeként állították szembe V. László megkoronázásával, mondván, az örökjog nem elegendő. A szerző szerint Anjou Károlynál kimondott trónöröklési rend alapján jogilag az „ország" („Nation") csak az új király férfi utódai közül jogosultak a királyválasztásra. Ezért írta I. Ulászló választására, hogy alkotmányellenes: „Die Wahl Wladislaws l. daher war nach dem ungarischen Staatsrecht verfassungswidrig". 3S A szerző tehát a rendek, úgymond, alkotmányellenes döntése alapján fejtette ki, hogy örökjogon V. László lett volna az egyetlen törvényes uralkodó. Ez az alkotmányos ellenvetés már nem szerepel egy 1962-ben megtartott előadása szövegében, amelyet a Kismartonban megtartott osztrák történészkonferencia hallgatósága előtt Timon Ákos németül is megjelent állam- és jogtörténeti műve alapján fogalmazott meg. 39 Az uralkodói jogoknak a Szent Koronára történt átruházásával a királyi fenségjogok rendültek meg. Ernst szerint Mátyás király és a magyar rendek ezért hoztak meg minden áldozatot, hogy visszaszerezzék a koronát. III. Frigyes pedig ennek a jelentőségét ismerte fel, amikor a legvégsőkig elment, hogy a korona birtokában érvényesítse követeléseit. Végeredményben tehát a szerző álláspontja az, hogy I. Ulászló a magyar rendek alkotmányellenes beavatkozása miatt nem gyakorolhatta törvényesen az uralkodói jogokat, melynek következtében Erzsébet a Szent Koronával megkoronázott fia jogait védelmezte, azaz joga volt arra, hogy királyi birtokokat zálogosítson el: „war Elisabeth .. .berechtigt, Königsgut zu verpfänden". 40 III. Frigyes mint V. László gyámja Erzsébet halála után ugyanakkor nem háborúzni kívánt, hanem érdekeltségeit akarta növelni, és ezért vállalkozott arra is, hogy Győrt 3000 aranyért zálogba vegye. A rendek szerint még a királyoknak sem volt joga ahhoz, hogy bármit is elzálogosítson az országból. 41 A szerző ezt követően az I. Ulászló halála után kialakult helyzetet elemzi. Többek között annak a küldöttségnek a kudarcát, amelyet V. László megválasztása után küldött a magyar országgyűlés Habsburg Frigyeshez, hogy a koronát és az elzálogosított uradalmakat tőle visszakérjék. Ernst fontosnak érezte, hogy itt beiktasson egy részletet, u II. Endre 1222. évi arany bullája. 26. re. MT, 1000-1526. 141. p. 38 Emst, 1957. 390. p. 39 Timim, 1904. 521. p. 40 Emst, 1957. 390. p. 41 Nagy lm., 1891. 173. sz. 301-302. p. 24
