Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Záloghelyek és a történeti irodalom - Otto Brunner 15-17. századi Közép-Európa-elemzése

Ez az a korszak, amikor a dinasztikus hatalomgyakorlással szemben mind az örökös tartományokban, mind pedig Csehországban és Magyarországon megjelent a rendi hatalomgyakorlás igénye. Ez utóbbi kettőben a nemzeti-rendi követelések jelenlétével kellett számolni. III. Frigyesnek egész uralkodása alatt jelentkeztek a meg-megújuló rendi felkelésekkel, ám ennek ellenére sem engedményeket, sem további jogokat nem adott a rendeknek. Az egyes tartományok elkülönült tartománygyűlése ugyanis nem tudta befolyásolni a nagypolitikát. A nemesi anarchia, továbbá a sok magánháború, a „Fehde" mind anyagilag, mind erkölcsileg kikezdte a tartományok nemességének erejét, így a határ két oldalán és a zálogterületen élőkét is. A „Fehde" voltaképpen nem fordítható kifejezés. A „magánháború" ugyanis nem adja vissza a német kifejezésben megbújó, a jogos önvédelemre és elégtételvételre utaló, fegyveres jogintézmény lényegét."

3 A különben alapos Belitzky például „fiókháború"-nak fordította.

26 Ismét mások „lázadás"-t emlegettek olyankor is, amikor a „Fehde" legtipikusabb esetéről, az úgynevezett „Baumkircher-Fehde" történetéről beszélnek.

27 A közép-európai térségben - írta Brunner - V. László uralkodása alatt kétféle rendi csoportosulás jelentkezett. A luxemburgi politikát követőké, továbbá a rendi-nemesi hatalom képviselőié, így az osztrák Ulrich von Eyczing, a cseh Podjebrad György és a magyar Hunyadi Mátyás személyében. Az, hogy III. Frigyes nem volt képes érvényesíteni akaratát Hunyadi Mátyással szemben, azt VI. Habsburg Albert tette lehetővé. Ugyanakkor ez vezetett az 1463. évi soproni békeszerződéshez is, amelyben a királyi cím és a nyugat-magyarországi záloghelyek fenn- és visszatartása mellett visszaadta a koronát és Sopron városát. Nyugat-Magyarország sorsát azonban továbbiakban az is befolyásolta, hogy Alsó-Ausztria ezek után - mindenekelőtt a nemesség és a zsoldosvezérek felkelései miatt - évtizedekre harctérré változott. Ez a határ két oldalán érdekelt birtokosok és zsoldosvezérek közötti érdekegyesítéshez vezetett mind egyezményeikben, mind fegyveres úton. Brunner igen fontos megállapításokat tett Hunyadi Mátyásra vonatkozóan. Álláspontja szerint Corvin Mátyás számára a török elleni védelem volt a legfontosabb feladat, és ezért volt szüksége a cseh koronára és a német birodalmi választófejedelmek egyikére. Mátyás voltaképpen III. Frigyes jóváhagyásával indította meg háborúját az eretnek Podjebrad György ellen. Ekkor állt át hozzá a korábban III. Frigyest támogató nemesség és zsoldosság egy része is. III. Frigyes ilyenformán éppen az utóbbiak csapdájában vergődött, mozgástere teljeséggel leszűkült. Ennek ellenére 1471-ben Ulászlót választották cseh királlyá. Mátyás erre legfőbb választófejedelemként vette védőszárnyai alá az alsó-ausztriai rendeket. Brunner szerint Mátyás éppen az alsó-ausztriai rendek szövetségében foglalhatta el 1477-ben Alsó-Ausztria keleti felét, hogy Morvaország, Szilézia és Lausitz meghódítására induljon. 1477 és 1485 között pedig ennek során került Mátyás kezére Alsó-Ausztria és Stájerország jelentős része. „Die niederösterreichiZöllner, 1998.114-117. p. A szöveget Engel Pál ellenőrizte. 26 Belitzky, 1938. 847. p. 27 Sára, 2001.104. p. 20