Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Záloghelyek és a történeti irodalom - Otto Brunner 15-17. századi Közép-Európa-elemzése

sehen Stände erkannten Matthias ab Herzog von Österreich arí'

ls - írta Brunner. Mindezek meglehetősen áttekinthetetlen helyzetet teremtettek a zálogtérségben mind Mátyás foglalásai, mind pedig a neki szolgálatot tevő nemesség és zsoldosvezérek megtartott birtokai miatt. Brunner elemzésében megállapította, hogy mint magyar király és osztrák herceg jelentős területileg szervezett államot tartott a kezében. 1486-ban azonban I. Miksát választották német királlyá, aki Mátyás halála után minden nehézség nélkül szerezte vissza a keleti tartományrészeket. Ezúttal Habsburg Miksa élvezhette a nyugat-magyarországi birtokosok támogatását, amikor a záloghelyeket is visszafoglalta. Az 1491. évi pozsonyi béke értelmében azonban apjához hasonlóan csak a királyi címet és a nyugat-magyarországi uradalmakat tarthatta meg II. Ulászlóval szemben. A török veszély miatt azonban küszöbön állt a Habsburg-házzal való szorosabb együttműködés, az 1506. évi HabsburgJagello-szerződés, valamint a kettősházasság 1516-ban. Ezek a lépések a Jagellókon keresztül közelebb hozták a Habsburg-házat a délkeleti területek megszerzéséhez, a Habsburgoknak viszont cserébe a Német Lovagrend támogatásáról kellett lemondani. I. Miksa tevékenysége újabb, nagy lépésváltást jelentett a nagyhatalmi politika jegyében. Mindenekelőtt reformjai anyagi feltételeit teremtette meg, hogy felállíthassa a tartományi kormányszerveket az igazgatás, a jogszolgáltatás és a pénzügyek vitelére, amelyekre a tartományi rendeknek már nem volt befolyása. A nyugat-magyarországi záloghelyeket ő is a keleti beavatkozás ugródeszkájának tekintette. Jelentős intézményi reformjai később a zálogterületeken is éreztették hatásukat. Ezek kormányszervek lettek ugyanis a zálogterület kezelői is. I. Miksának nem volt érdeke Magyarország összeomlása, hiszen a török az ő tartományait is közvetlenül veszélyeztette. Ugyanakkor azt is tapasztalta, hogy már az 1491. évi szerződés elfogadtatása is nagy nehézségekbe ütközött a magyar rendeknél. Ahogy I. Miksa európai nagyhatalommá tette a Habsburg-házat, unokája, V. Károly a spanyol világhatalmat és a német-római koronát is egyesítette. Nem beszélve arról, hogy éberen őrködtek a Jagello-ház cseh- és magyarországi uralma felett. Ezzel együtt egyre több figyelmet szenteltek a török kérdésnek is. I. Ferdinánd ennek jegyében 1522-ben a Habsburgok brüsszeli osztozkodási szerződésében megkapta az osztrák örökös tartományok egészét, 1531-ben pedig német-római királlyá választották. Brunner szerint I. Ferdinánd teljességgel tudatában volt annak, hogy Magyarország - és így az örökös tartományok is - segítség nélkül teljesen ki vannak szolgáltatva a töröknek. Ezt igazolta a mohácsi csata is. II. Lajos halála után azonban a Habsburgörökösödési követeléseket a választási joghoz ragaszkodó és a török támogatást élvező rendekkel szemben kellett érvényesíteni. A török elleni védelem előfeltétele viszont az volt, hogy a cseh és a magyar korona Habsburg-kézben egyesüljön. I. Ferdinándnak ehhez tovább kellett folytatni a központosítás politikáját. Amikor az alsó-ausztriai rendek kísérletet tettek arra, hogy rátegyék a kezüket a tartományi kormányszervekre, I. Ferdinánd hosszú időre véget vetett ennek. így fogott hozzá a fejedelmei központi kormányszervek kiépítéséhez. Magyarországon azonban - mindenekelőtt az országgyűBrunner, 1951. 290. p. 21