Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Záloghelyek és a történeti irodalom - Otto Aull a záloghelyek történeti kérdéseiről

ZALOGHELYEK ES A TÖRTÉNETI IRODALOM A nyugat-magyarországi záloghelyek osztrák és magyar irodalmának értékelése több okból is nagyon érdekes tanulságokkal jár. E 200 esztendő ugyanis jelentős pozíciókhoz juttatta a Habsburg-dinasztiát Nyugat-Magyarországon, mely tényt pedig a politika és a történetírás is számon tartja. Van az osztrák történeti irodalomnak egy olyan vonulata, amely jogkiterjesztéssel él. Mindenekelőtt azért, mert Ausztria legfiatalabb tartománya, Burgenland történetéhez keres történeti indokokat. Ezért a dinasztia egykori, nyugat-magyarországi zálogbirtokai és a létrejött új tartomány között meglehetősen vitatható, történeti jogfolytonosságot sugalmaz, mely szándék már a legújabb osztrák történeti szintézisben is felfedezhető.

12 Szakmai körökben több szót ugyan nem érdemelne, de a térség politikatörténeti irodalmának elemzésében lépten-nyomon tettenérhető ez a szándék. Természetesen nem ez a tény indokolja azt, hogy a köztörténeti osztrák irodalomnak külön figyelmet szentelünk. Az osztrák történészek - így például Hans Graf, Otto Aull, Otto Brunner, August Ernst, Oskar Gruszecki - azonban e területen is jelentős eredményekkel büszkélkedhetnek. Erdemük az is, hogy nagy következetességgel irányították rá e jelentős problémára és korszakra a figyelmet. Előre kell még bocsátani, hogy a történeti Nyugat-Magyarországgal foglalkozó hazai és nemzetközi irodalom értékelése nem tárgya az irodalomelemzésnek. Az ugyanis nem a zálogtérség irodalma. Természetesen akkor, amikor annak létjogosultsága van, hivatkozunk rá. Létezik az osztrák - azon belül is elsősorban a burgenlandi és a stájer - történeti irodalomnak egy gazdaság- és várostörténeti vonulata, amelynek legfontosabb alakjai Josef Kari Homma, Othmar Pickl, Harald Prickler, Leonhard Prickler, Deák Ernő és Felix Tobler. Munkáiknak a záloghelyekre vonatkozóan azért van jelentősége, mert elég nagy következetességgel tárták fel a térség gazdasági - uradalom- és birtoktörténet, várostörténet, kereskedelem- és agrártörténet, borgazdálkodás stb. - sajátosságait. Határrégióról van szó, amely önmagában is színtere volt az eltérő gazdasági érdekek egymásmellettiségének és összeütközésének. Az osztrák történetírás arra is fényt derített, hogy hol és mikor hatolt be egy-egy gazdasági intézmény - például a fogyasztási adó - a másik területére. Ha részletekbe menően nem is tudjuk ezeket az eredményeket bemutatni, a tendenciákat mégis érdemes felvázolni. Ez egyben azt is jelenti, hogy először három olyan szerzőre térünk ki, akik a Habsburg-zálogügylet egészét érintették. Velük és általuk vázoljuk fel a zálogtérség kérdéskörét és osztrák nézőpontot. Ilyennek minősül Otto Aull, Otto Brunner és August Ernst ezirányú munkássága. Otto Aull a záloghelyek történeti kérdéseiről Otto Aull először néhány békeszerződés szövegrészleteit közölte. Olyan államjogi szerződését - nevezetesen az 1291. évi hainburgi szerződését -, amely szerinte közvetve az osztrák önállóság kezdeteit is jelentette, és amely „Burgenlandra" (sic!) vonatkozott. 1 Niederstätter, 1996. 359. p.; Schlag, 2001. 17-32. p. 15