Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Összefoglalás

zálogbirtokosok felett. A folyamat végén lett Kismarton és Kőszeg alsó-ausztriai kamarai város. Ezzel függetlenítették őket a zálogbirtokosoktól. Ugyancsak ennek a folyamatnak a végén szakadt el a Habsburg-abszolutizmus a tartományi rendektől, és került szembe ugyanez a Habsburg-abszolutizmus magyar rendekkel A pénz-, továbbá a had- és külügy azonban kivételnek számított Magyarországon is. Az I. Ferdinánd-féle reformok e területen a magyar rendekkel szemben is érvényre jutottak.

652 Ez is modernizációnak számított. Érdekes módon a magyar rendi ellenállás és a nyugat-magyarországi főrendek lojalitása idővel együtt használta ki a helyzetet, amelynek eredményeképpen visszacsatolták a zálogbirtokokat, azok jövedelmét, adózó erejét stb. a Magyar Koronához. Azért mutattuk be az osztrák történeti irodalom eredményeit, hogy szembesítsük az eddigi minősítéseket a kutatásokkal, valamint azzal a ténnyel is, hogy a magyar történetírásnak nem volt külön kutatási programja ennek a 200 esztendőnek az értelmezésére. Ennek érdekében összesítettük először valamennyi zálogbirtok adatait. Rendkívül fontosnak ítéltük, hogy felvázoljuk az alsó-ausztriai kormányzati és rendi hatóságok működését is, a hatáskörök, a felügyelet, a bizottsági rendszer, a tartományi rendi gyűlés, a regálék, a rendi adók, valamint a katonaállítás szempontjából. Ugyanis csupán ezek ismeretében érthetjük meg, hogy milyen módon érvényesült az egész zálogtérségben az alsó-ausztriai kormányzati és rendi akarat, mindenekelőtt azonban a kormányzati befolyás, melynek nyomán megtörtént a zálogtérség kormányzati modernizációja. Ellentmondás, de tény, hogy miközben a 15. századi szerződések területi és kormányzati integritást sértettek Nyugat-Magyarországon, annak következményei modernizációt is hoztak. A török által tartósan megszállt és vele állandó háborúban álló ország ekkor vesztette el jó időre a nemzeti modernizáció esélyeit. Ugyanakkor sok tekintetben ebben részesült a zálogterületeken a kormányzati berendezkedés. Ennek ára az volt, hogy jobbára stájer, alsó-ausztriai, cseh, horvát és sváb családok kerültek zálogba az itt egykor birtokos családok, így a Kanizsaiak, a Garaiak és az Erdődyek helyére. Ugyanez a modernizáció zajlott le a zálogtérség két városa, Kismarton és Kőszeg önkormányzata esetében is, mindenekelőtt a klasszikus önkormányzati hatáskör, így az igazgatási, az igazságszolgáltatási, a statútumalkotási és az országrendiségi hatáskör fejlődésében. A két város jogi státuszának történeti fejlődésén keresztül igyekeztünk érzékeltetni, hogy mennyire eltérő kezdetekből kiindulva érték el az alsó-ausztriai kamarai városi rangot. Kismartonban és Kőszegen ekkor még a városigazgatási hatáskör, valamint a jogszolgáltatás peren kívüli hatásköre nem különült el egymástól. Ezeket a funkciókat a városok önkormányzati szervezetének leírásában, továbbá a hivatalok és a tisztségek összefoglalását leíró fejezetekben elemeztük. Minthogy a hivatali formuláskönyvek csak Kőszegen maradtak fenn, ezek tartalmát az egyensúly kedvéért nem fejtettük ki. Meglátásunk szerint a két város önkormányzatának strukturális elemzése - többek között az egy- és többkamarás rendszer, az etnikai és vagyoni alapú kiválasztódás kérdésének, továbbá a város-archontológia elemzése, a hatásköri konfliktusok feltárása és a statútumok bemutatása - meggyőzően és hitelesen igazolja a bécsi és az alsó-ausztriai minták átvételét. 652 Pálffy, 2001. 375. p. 149