Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Összefoglalás

Kétségtelen, hogy a büntetőjogi és igazságszolgáltatási hatáskör fejlődésének feltárása nagy hangsúlyt kapott vizsgálatunkban, melynek során egy új jogintézmény, a pártatlan bíróság tevékenységének bemutatását kívántuk elvégezni. Ez olyan intézmény volt, amely túlnőtt a városi jogszolgáltatás keretein. Együttműködést kínált négy nyugat-magyarországi város - Csepreg, Kőszeg, Rohonc, Szombathely -, a borostyánkői, a kaboldi és a kőszegi uradalmak úriszékeinek, valamint stájer és alsó-ausztriai bírósági fórumoknak is. A legerőteljesebb modernizáció a „Carolina" büntetőjogi kódexe alkalmazásával ment végbe. A négy nyugat-magyarországi város közös bírósági fóruma ezt nem vette át, ott a „Tripartitum" és a helyi jogszokás maradt a jogforrás. Itt arra is mód nyílt, hogy értelmezzük a vádelves eljárást lassan felváltó nyomozóelves perrendtartás bevezetését, továbbá az új anyagi jogi elemek, terminológiák megjelenését. A Habsburg-zálogra jutott nyugat-magyarországi területek csak egy hosszú és küzdelmes folyamat végén, 1648-ban kerültek vissza a Magyar Koronához. Kismarton és Kőszeg egyaránt elkerülte, hogy a nyugat-magyarországi főrendek földesúri városává váljon. Hathatós kormányzati segítséggel ugyanis mindketten megválthatták magukat, majd a diéta döntése nyomán országrendiséget és a szabad királyi városi címet kaptak. A két város becikkelyezését azok a magyarországi rendek végezték el, akik meg akarták akadályozni, hogy Kismarton és Kőszeg az országgyűlésre követeket küldhessen. Az anyaországhoz visszakerült zálogbirtokok és városok jövedelme ettől kezdve a hazai erőforrásokat gazdagították. A hazai viszonyokra való átállás az egykori záloghelyek számára sok tekintetben sokkoló volt. A nehézségek ellenére viszonylag simán zajlott le. Ez nyilvánvalóan a befogadó konnányzati, országos és vármegyei közegeknek is köszönhető. Ezzel azonban már egy másik történet kezdődött el, mégpedig annak a históriája, hogy miként tudtak az egykori Habsburg-zálogbirtokok és alsó-ausztriai kamarai városok a magyarországi viszonyok közé beilleszkedni. 150