Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
Összefoglalás
E vita megértésére idézzük a rovásadó vagy kapuadó esetét. A „Torkrin" („Torgeld") kifejezés már az 1451. évi rohonc-kőszegi urbáriumban is előfordult. 645 Leonhard Prickler 1998-ban jelentette meg a fraknói uradalom legrégibb urbáriumát. E 16. századi forráskiadványban is szerepel a „Torkrin" kifejezés, 646 mellyel már Harald Prickler is foglalkozott. 64 ' Maga a szó a korai újfelnémet „Krinne" kifejezésből ered, amely tulajdonképpen rovást jelent, és melynek eredetével egy külön disszertáció foglalkozik. 648 Számunkra azonban nem a terminológiai kérdés a fontos, hanem ennek az adófajtának a beszedése. Ismeretes, hogy a felségjogon szedett kapuadót Corvin Mátyás a hadiadóba számíttatta be, mígnem fokozatosan beolvadt abba. Ezt azonban a 16. századtól a rendek hozzájárulásához kötötték. A Jagelló-korban beszedése meg is szűnt, majd újra bevezették. 64 Minthogy a rendes királyi adóként kezelt kapuadó rendszeresen megjelent a Habsburg-zálogon lévő helységek urbáriumában, az osztrák történetírás ebből államjog-történeti következtetésre jutott. Leonhard Prickler apja álláspontjával egyetértve azt írta, hogy „der ungarische Hof seine Ansprüche in keiner Weise durchsetzen konnte".^ 0 E felfogás értelmében megtörtént a magyar királyi adófelségjog megsértése, az adó kisajátítása, következésképpen „staatsrechtliche Entfremdung der Grafschaft Forchtenstein", vagyis a fraknói uradalom államjogi kisajátítása. Gyakorlatilag ez fejeződik ki abban is, hogy a fraknói uradalom 1572 és 1622 között közvetlenül az Alsó-Ausztriai Kamara irányítása alá került. 651 Véleményünk szerint az adóügyben nem államjogi kisajátításról volt szó, hanem a kormányzati (adóigazgatási) illetékesség részleges sérelméről. Az Alsó-Ausztriai Kamara alá való rendelés tipikusan kormányzati illetékesség kérdése volt, ahol mind a három kormányzati ág ellenőrzésére is sor került. Mindez azonban a zálogbirtokok irányításából következett. Amíg nem történt meg a Habsburg-zálogok visszaváltása - amit egyébként jellemzően magánföldesurak, így a Batthyány, az Esterházy, a Széchy, a Nádasdy, a Liszty család hajtott végre és nem kincstári forrásokból történt -, addig gondoskodni kellett a zálogbirtokok jövedelmének kezeléséről. Ennek fejleményeként hozták létre az alzálogrcndszert. Az, hogy az alzáloggal közjogi jogosítványokat is lehetett szerezni, a kor és a rendszer természetéből fakadt. Ezen 200 esztendőben az osztrák örökös tartományokban a fejedelmi abszolutizmus jegyében vezették be az I. Miksa- és a I. Ferdinánd-féle kormányzati refomiokat, melyek a zálogbirtokok kormányzati adminisztrációjára is kiterjedtek. Valójában az történt, hogy az osztrák tartományi fejedelmi akarat szakszerű, a rendektől független hivatali állama vette át az irányítást és ellenőrzést az alzálogot gyakorló 5 VaMLKFLTk. Lvt. Pót». II. 113. sz. RGU, 1451. 6 Prickler, L, 1998. Ll-LII. p. ' 7 Prickler, H., 1989a. 25-26. p. S Prügelhof, 1967. q Kulcsár, 1981. 66-78. p. 10 Prickler, L, 1998. LI. p. 148
