Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Összefoglalás

ÖSSZEFOGLALÁS A fenti dolgozatban kísérletet tettünk arra, hogy bemutassuk a Habsburg-zálogra került nyugat-magyarországi térség történetének sajátosságait. Az 1447 és 1647 közé eső korszak elég tág időkeretet fog át: a késő középkor és az újkor hajnala közé eső 200 esztendőt. Ilyen értelemben tehát korszakhatárokat átlépő téma tárgyalására vállalkoztunk. A nyugat-magyarországi zálogtérség is összetett jelenség. Összetett volta a határpozíciójában van, amelyen azonban nem a szokásos határkonfliktusokat, hanem a határ fogalmának bonyolultságát értjük. A 15. századi szerződések, továbbá térségre vonatkozó korabeli források mindvégig „intra fines regni Hungáriáé" beszélnek. Kismarton, Fraknó, Kabold, Szarvkő, Rohonc, Borostyánkő és Kőszeg uradalmai, tartozékai és városai államjogi hovatartozása körül azonban mind a mai napig heves értelmezési viták folynak. Az államiság egyik legfontosabb ismérve már akkor is a területi integritás volt. Ha valamely ország kisebb vagy nagyobb részét kiszakították az anyaország testéből, akkor ott bekövetkezett a területi integritás sérelme. Ilyennek minősült Magyarországon a 16-17. századi török hódoltság. Amikor a Habsburg-ház Lipót ága III. Frigyes és VI. Albert révén 1441 és 1452 között különböző jogcímeken - vásárlás, zálog, fegyverjog - behatolt az Albert-ág felség- és birtokterületeire, sőt III. Frigyes alatt egyesítette is a szerzeményeket, akkor is megvalósult a területi integritás sérelme. A 15. századi egyezmények és szerződések így ezeket a tényeket legitimizálták. Az „intra fines regnf'-formulának annyi jelentősége volt azonban, hogy mindvégig fenntartották a visszaválthatóság érvényét, mely pedig nem kevesebbet jelentett, mint a területek hovatartozásának államjogi folytonosságát. A területi elv alkalmazásával azonban egyedül nem tudjuk a határkérdés problémáját megválaszolni, ezért fel kell vetnünk a kormányzati integritás kérdését is.

644 Ez utóbbi azt jelentette, hogy az adott ország kormányzati szerveinek működése és illetékessége zavartalanul működött az adott ország egész területén. Ha az adott ország területének valamely részén bármely okból nem érvényesülhetett a kormányzati illetékesség, akkor ott a kormányzati integritás sérelméről volt szó. Ilyen volt 1711 után a Határőrvidékek külön kormányzata. Ha az ország valamely részén valamely kormányzati ág, így a törvényhozás, az igazgatás vagy a jogszolgáltatás működését felfüggesztették, az a kormányzati illetékesség részleges sérelmét jelentette. Megítélésünk szerint ilyennek minősült a nyugat-magyarországi záloguradalmak esete a 15-17. században. Ekkor ugyanis részlegesen mindhárom kormányzati ág működését kivették a magyar diéta, illetőleg a pozsonyi magyar központi hatóságok ellenőrzése alól. Részlegesnek minősült mindez azért, mert példának okáért az igazgatásnak és jogszolgáltatásnak nem az egészét fedte le. Ember, 1989. 374-378. p. 147