Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Az önkormányzatiság Kismartonban és Kőszegen - Az önkormányzati statútumalkotás mint városkormányzati hatáskör

mund Toppelhoffer is, aki 1575 és 1596 között látta el a jegyzői teendőket. 1612-ben Andreas Markhard lett a jegyző. 1615 és 1616 között a katolikus Magister Heß, akit 1616 és 1621 között Hans Jacob Wassermann követett. Apja a kismartoni származású bécsi ügyvéd, Erhard Wassermann volt. Egyik utóda Zacharias Vogl lett, aki 1623 és 1626 között töltötte be a hivatalt, és akit 1626 és 1635 között Wolfgang Graff, a szabad művészetek és a filozófia magistere követett. 1635 és 1652 között pedig Christoph Warmueth az egyház- és római jog licenciátusa és közjegyző volt Kismarton város jegyzője.

576 Feltűnő az 1601. évi kismartoni szabályzatokban, hogy a szabályozás elkülönülése általános (vegyes) szabályozásra, a hatósági munkát ellátó hivatalok, valamint a városbiztonságért felelős tisztek feladatának szabályozására. Mindegyik ugyanabban az esztendőben született. Az „Ordnung und Polizei zu der Eisenstadt" címet viselő, vegyes, kismartoni szabályozás 30 pontból áll. Ez sem nélkülözi a valláserkölcsi intelmeket és tiltásokat (1., 2.), benne az istenkáromlás, káromkodás, a paráználkodás, a kurválkodás és a házasságtörés tilalmát. Ezekhez azonban - szemben a kőszegi szabályzattal - a büntetés tételén kívül a büntetés módját, példának okáért a pellengér mellett emelt keresztre állítást is odarendelte. Emellett itt megjelent még a korszak reformáció-irodalmából jól ismert azon felfogás, miszerint isten a törököt mint ősellenséget a közerkölcsök romlása miatt küldte büntetésül. Ezért figyelmeztetett a szabályzat - a nyári vagy téli évszaktól függően - a reggeli 6 vagy 7 órai imádságra. E szabályzat is utalt arra, hogy Kismartonban is tilos volt a bormérés vasár- és ünnepnapokon, sőt nem csak az istentisztelet, hanem szokásosan a déli étekfogás alatt is. A kereskedésre és a piactartásra vonatkozó tételek - egy kivételével - egymással közvetlen felsorolásban olvashatók (3., 4-, 5., 24.). A kézművesek, a pékek, a kereskedők és a bolttulajdonosok 10 óra előtt nem nyithattak ki, ehhez a mészárszékeknek is igazodni kellett. Ebben a körben szabályozták a súly- és hosszmértékeket, egyben tilalmazták, hogy a városi űrmértéket éjszakára haza vigyék. A bor- és szőlőtermelésről inkább közvetett utasítások szólnak (6., 9., 10., 20.). így a must és a bor becsempészésnek tilalmáról, nemkülönben a szőlőkben dolgozó napszámosok és munkások alkalmazásáról. Tilos volt a városbíró tudta nélkül számukra szállást adni, és tilos volt őket vincellérnek vagy szakmányosnak alkalmazni. A napszámosokat és a szőlőmunkásokat ki kellett oktatni a teendőikről. Hanyag és késedelmes munkáért - legyen szó nőről vagy férfiről - a bíróság előtt kellett számot adni. Tiltott volt idegen személy vincellérként való alkalmazása, csakúgy, mint a napszámosok elcsábítása. Érdekesség, hogy a szolgáltatásoknak szabályzati helyén (28.) a kézi- és szekérrobot meghatározását írásba foglalták. A mezei rendészetre vonatkozó kitételek (19., 21., 22.) nem kaptak olyan bő teret a kismartoni szabályozásban, mint a kőszegiben. Mint mindenütt, itt is állandóan visszatérő probléma, hogy a tulajdonosok nem tartották be az állattartás rendjét. A legelők és a megművelhető föld szűk volta nagyobb szigorúságot követelt, hiszen mindig akadtak olyan személyek, akik a közös kondában és csordában tartás szabályait áthág376 Pricklet, H., 1998. 53-54. p. 133