Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Az önkormányzatiság Kismartonban és Kőszegen - Az önkormányzati statútumalkotás mint városkormányzati hatáskör

ták. A szabályzat ezért a mezőőröknek, továbbá a föld birtokosainak szabad kezet adott. Ezzel a város nyíltan beismerte, hogy a mezőőrök intézménye önmagában még nem elegendő a rend fenntartására. Kismartonban is nehezen szilárdultak meg a birtokhatárok, és gyakori volt, hogy elrontották a határjeleket és a határfákat. Ezek felügyeletére már erdészt is alkalmazott a város, a büntetési tételeket pedig megemelte. A gyakori tulajdonosváltás, a birtok elaprózódása, és megannyi más ok miatt az ilyen kihágások egyre csak szaporodtak. A tanácstól viszont kellő erélyt vártak el. A birtokháborítások arra késztették a városi hatóságokat, hogy akár a pellengérrel vagy a mellette felállított kereszttel megfenyegették a kihágást elkövető személyeket. A kismartoni szabályzat általános rendészeti határozatainak számaránya kirívóan magas (7., 8. 11., 13., 14-, 15., 16., 17.). Ebbe az általános körbe sorolták a kártyajáték tilalmát az esti kocsmaharang után. Az utcai ordítozás, hangoskodás és puffogtatás ezzel azonos tilalom alá esett. Nem számíthattak kíméletre azok sem, akik munka helyett italozásra adták a fejüket. Senkinek nem engedték, hogy italmérőbe vagy kocsmába puskával vagy fegyverrel lépjenek be. Mivel a városi utcákat és tereket gyakran elöntötte a szemét és mocsok, péntekenként rendrakásra kötelezték a polgárokat. Ugyanakkor megtiltották a mosást a kútházakban és a kutaknál, valamint a házak előtt is. Erre a kútmester vagy a törvényszolga volt köteles felügyelni. Arra kötelezték a polgárokat, hogy a dögöket ne a városkapunál vagy a közutakon, hanem az akasztófa melletti gödrökbe helyezzék el. Szabályozták a városfal mellé kidobott, elhullott állatok elásását is. Végül ide sorolható az a rendelkezés is, mely előírta hogy a káposztáskertek előtt és között lévő gödröket is tisztán kellett tartani. Az általános rendészeti szabályok első pillantásra elkeserítő közállapotokra derítettek fényt, ám nem szabad elfelejteni, hogy éppen ezek a rendelkezések voltak az új szemlélet megalapozói. Egyértelműek a biztonságra vonatkozó kitételek (12., 26., 27.), melyek egy része a nyílt és fedetlen lángú fáklyák használatával foglalkozik. Emellett előírták, hogy a házaknál kötelező a víztárolás, valamint kannák és kampók tartása. A városkapu zárásának szabályozásán túl előírták, hogy mi a teendő, ha valaki az esti harangszó alatt jelentkezik bebocsátásra. Ez volt kapuőrzés gyenge pontja, ezért részletes szabályozást igényelt. A kapuőrzés és őrség biztosítása a polgárok terhei közé tartozott. Ha valaki erre bejelentkezett, büntetés terhe mellett kellett igazolnia, ha e feladatát valamely okból nem végezte el. Volt ennek az 1601. évi rendészeti szabályozásnak néhány olyan pontja, amelyet az ügyintézések közé lehetett csak sorolni (25., 30.). így, ha valaki például Bécsbe ment, annak ezt jelentenie kellett, mégpedig azért, hogy ha a község ügyében valami üzenetet kellett vinni, azt reá bízhassák. Ez az előírás példa nélküli a szabályrendeletek között. Az viszont szokásos jelenség volt, hogy a városi bíróságnak éjjel és nappal, munka- és ünnepnapokon egyaránt sok teendője akadt, ezért szabályozták a kihallgatások napját. E szerint panaszokat hétfőn, szerdán és csütörtökön lehetett benyújtani. Ugyanezen a napokon tartották a kihallgatásokat. A vasár- és ünnepnapokat kivették ezalól. Egyetlen kérdéskör maradt hátra, mégpedig a telekkönyvvezetés ügye. A város sérelmezte, hogy az extraneusok gyakran úgy bocsátkoztak szőlőjük adásvételébe, hogy 134