Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)
Az önkormányzatiság Kismartonban és Kőszegen - Az önkormányzati szerkezet
Kismarton, amelyet 1648-ban szabad királyi várossá emeltek. 31 ' A Szent Rókus és a Szent Antal eló'városok csak a 18. században jöttek létre. Nemcsak a földesúri vár, hanem a gettó is a falakon belül volt, ez utóbbi Weispriach földesurasága (1547-1571) alatt jött létre. 518 A kismartoni zsidóságot csak 1618-ban helyezték - a város joghatósága alól kiemelve - a kamarai uradalom alá.' 19 Az óvárosból pedig csak 1671-ben telepítették át a zsidótelepet a falakon kívül létrejött „Unterberg"-be, amely így az Esterházyak joghatósága alatt maradt. 520 Minthogy a Kismartonnak a falakon kívül nem létezett külvárosa, ezért a kétkamarás testület sem volt területi szempontból olyan tagolt, mint a kőszegi. Ugyanakkor - mint fent láttuk - a kőszegi zsidóságnak 1540-ben I. Ferdinánd utasítására el kellett hagyni a várost, pedig 1393 és 1540 között a belvárosban laktak. Az úgynevezett „Judengasse" a keleti városfalon belül, azzal párhuzamosan húzódott. „Herrenstadl" megjelöléssel is illették, mert az utca a földesúri várhoz tartozott. 521 Még érdekesebb, hogy Kismartonban etnikai szempontból sem tagolódott tovább a 12-12 tagú belső- és külsőtanács. Röviden összefoglalva erről a következőket mondhatjuk. A kismartoni uradalom legkorábbi urbáriuma 1500-ból való, amikor Kismartonban 137 ház állt. 522 Összehasonlításul meg kell említeni, hogy Kőszegen 1526-ban Georg Khimbesser alsó-ausztriai kamarai helytartó 178 házhely után hajtatta be az úrbéri adót. 523 A különbség akkori viszonyok között nagynak számított, de semmiképpen nem volt nagyságrendi a különbség. Az 1500. évi kismartoni urbárium névsora is ismert, és meglepő, hogy Kismartonban az öt zsidó családon kívül kizárólag német családnevű személyeket írtak össze. Ez az oka annak, hogy itt a földrajzi nevekben sem lehet etnikai megkülönböztetésre lelni, mint Kőszegen. A kétkamarás rendszer kialakulásának - úgy tűnik - máshol kell keresni az okát, példának okáért a vagyoni kiválasztódásban. Ennek egyik oka a nemesség jelenléte lehetetett. Prickler érdekes és frappáns pályaképet festett az 1638-ban kismartoni városbíróvá választott Paul Eisforthról. A nemesi származású Eisforth 1622-ben a fraknói és kismartoni kamarai uradalom erdőispánja volt, tehát alsó-ausztriai kamarai hivatalnok. Idővel az Esterházy uradalom provizora lett, majd 1630-ban így a városba költözött, ahol nyomban a külsőtanács tagjává választották. Kinevezték a városi iskolák tanfelügyelőjének és egyházgondnoknak. 1632-ben már a belsőtanács tagja volt, 1638 és 1644, valamint 1647 és 1653 között pedig Kismarton városbírói hivatalát vezette. 524 Érdekesség, hogy rajta kívül még ketten is bejárták ezt az utat. Hasonló karrier Kőszegen elképzelhetetlen volt. Az 1601 és 51 ' Frank, 1998. 87. p. 518 Homma, 1963.343. p. 519 Prickler, H., 1998. 33. p. 520 Zelfel, 1996. 67. p. 521 VaML KFL Tk. Lvt. 71. sz. Bécs, 1568. aug. 5.; VaML KFL KVA Ak. Telekkönyvek. Grundbücher, 1570-1586. 61. fol; Scheiber, 1967. 115. p. 522 Prickler, H., 1998. 22. p. 523 VaML KFL Tk. Lvt. Póts. I/XV. Bécs, 1526. máj. 24. 524 Prickler, H, 1998. 52-53. p. 117
