Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Térségi igazságszolgáltatás és a városi önkormányzatok - További tanulságok

Ez az ügy soha nem kerülhetett volna az Alsó-Ausztriai Kamara elé, ha az uradalom zálogbirtokosának földesúri hatalma korlátlan lett volna jobbágyai felett. A záloguradalom azonban a kamarai javak része volt, ahol nyilvánvaló lett a földesúri bírói hatalom korlátozott volta. Mint láttuk, Kismarton és Fraknó uradalmának jobbágyai 1572-ben Hans von Weispriach visszaélései miatt kivásárolhatták magukat. Mint feljebb említettük, a föld, a terület birtokával vagy zálogával az igazságszolgáltatás joga is járt. Záloggal lehetett ugyan szerezni fontos, földhöz kötött jogosítványokat, de az Alsó-Ausztriai Kamara felügyelete mellett alkalmazott „német jogot" még az uradalom alattvalói is kitanulták. Ügyüket nem úrbéri engedetlenségként kezelték, hanem földesúri visszaélésként, azaz közbűncselekményként. Az állami - esetünkben az örökös tartományi - hatalom közjogivá válása, eró's szabályozási igénye fejeződött ki a „Carolina" megjelenésében is. így azután a tartományi fejedelem kamarai jószágának alattvalói már panaszt emelhettek a kamara fórumán. Az ügy német nyelvű anyagából kiderült, hogy Széchyné háromszor kísérelte meg egybehívni a bíróságot, de ez mindannyiszor meghiúsult.

4

'

4 Az uradalom ugyanis nem rendelkezett szabadon a pártatlan bírósággal. Az udvarnak szüksége volt ugyan a zálogért fizetett készpénzre. Mégsem állt érdekében a jobbágyfalvak lepusztítása, a paraszti árutermelés földesúri kisajátítása. Ezt a záloglevelek záradéka is biztosította. Ha kellett, intézményesen is védelembe vette. A 9-11. táblázatok még sokféle tanulságot tartalmaznak, így a császári jog nem büntetőperben történt alkalmazásának tényét. Ezekben az esetekben vagy összeférhetetlenség állt fenn, vagy pedig illetékességi vita volt, továbbá céhfelügyeletről, vagy pedig földesúri visszaélésről esett szó. Minthogy ezek Kőszeg bírósága elé került ügyek voltak, magától értetődően érvényesültek az átvett alsó-ausztriai anyagi jogi elemek. Más a helyzet a helyi szokásjogot illetőleg a „Hármaskönyv"-et használó pártatlan bíróságokkal, esetünkben a klasszikus négyek - tehát Csepreg, Kőszeg, Rohonc és Szombathely - által kiküldött bírákkal. Más eljárást alkalmazott Kőszeg, ha önállóan láttatott törvényt. Ilyenkor nem is volt más megoldás, mint a saját helyi jogszokása és az olyan alsó-ausztriai minták követése, mint például a „Gerichtsordnung des Erzherzogthums Oesterreich 1540" átvétele.

4

'

3 Ennek a Kőszegen is meglévő kiadvány címének fordítása nem kockázatmentes. „Az Ausztriai Főhercegség perrendtartása" változat nyílván okkal kifogásolható, hiszen a büntetőjog szétválásának folyamata anyagi és eljárásjogi (alaki) jogra csak éppen ezekben az évtizedekben indult meg.

4

'

6 Csepreg, Rohonc és Szombathely bíráinak bevonásával viszont mód nyílt az ott alkalmazott helyi szokásjogok, továbbá az országos szokásjog, a „Tripartitum opus juris consuetudinarii inclyti regni Hungáriáé" alkalmazására. Werbőczy művéről a legújabb szakirodalom fontos tudnivalókat közölt. Ezek közül kiemeljük, hogy mint szokásjog állandóan változott, eltérően a törvénytől. A törvény esetében az akarat, a „voluntas" annak születése vagy kihirdetése előtt megvolt, Uo. A per nemet nyelvű összefogalása is u^'anitt található. 75 KVM G. 291. Its-. GEO, 1540. 76 Pusztai, 1992. 449. p. 108