Bariska István: A szent koronáért elzálogosított nyugat-magyarország 1447-1647 - Archívum Comitatus Castriferrei 2. (Szombathely, 2007)

Térségi igazságszolgáltatás és a városi önkormányzatok - További tanulságok

míg a szokásjog, a „consuetudo" esetében ez csak később volt rögzíthető. A főnemesség - félve a köznemesség hatalmának növekedésétől - megakadályozta a Tripartitum kihirdetését. Ezért nem lett törvény belőle, csakúgy mint Mátyás I486, évi „Deere

tum Maius"-ából sem. Ezzel elmaradt a „reformatio iuris Hungan'cf ,

47

' pedig a „Tripartitum"ról azt is kimutatták, hogy általa megtörtént a római jog átültetése is.

478 Igaz, ennek a megállapításnak is van ellenzője.

479 Itt kínálkozik az összevetés az osztrák tartományokkal, ott ugyanis már a 13. században megtörtént a római jog recepciója.

480 A „Tripartitum" kinyomtatása ráadásul nem szüntette meg a jogbizonytalanságot. Egyrészt, mert sokan nem is ismerték, másrészt azért, mert gyakran keverték a tételes, törvény által kihirdetett és kodifikált joggal. A nyugat-magyarországi térség városai azonban bizonyíthatóan használták. Ahol ezt tették, ott mindenkire nézve kötelező lett.

481 Egy kiegészítő vélemény szerint akadályozta a „ius commune" hazai befolyását. Ilyen körülmények között felértékelődött az ítélkezési gyakorlat. Azaz abból lett jog, amit a bíróságok akként értelmeztek és használtak. így vált a hazai viszonyok között az ítélkezési jog az érvényes jog közvetlen forrásává.

482 A „Carolina" mint tételes, kodifikált jog recepciója tehát a zálogtérségben a jogegység irányába hatott a büntetőperekben. A Werbőczy-féle „Tripartitum" használata viszont a szokásjogok egységesülését segítette elő, végső soron az országos szokásjog helyi és térségbeli recepcióját eredményezte. Annak ellenére - vagy talán éppen ezért -, hogy a Werbőczy képviselte nemesi jogi egység valójában nem a valóságot, a magyar társadalom tényleges tagozódását tükrözte.

483 Ez az oka annak, hogy a partikuláris joggyakorlat mellett itt jogi pluralizmusnak lehetünk tanúi: a kánonjog, a „Carolina", az országos szokásjog és a helyi jogszokás stb. együttes jelenlétének. Sopron e tekintetben egységesebb volt. Ezt a 16. századi bírósági jegyzőkönyvek regesztáinak kiadása is jól mutatja. Bizonyos szerkesztési meggondolások miatt azonban a kiadó lemondott arról, hogy fontos, magyarra fordított terminus technicusok mellett - törvény, szokásjog, jogszokás - a német forrásváltozatot is megjelöljék. Valószínű ezzel elkerülték volna a nyilvánvaló tévedéseket. A kiadvány általában helyesen fordítja a „Lanncítsbrauc/i"

484 kifejezést „országos szokásjog"-ra. Ugyancsak jól alkalmazza a jogszokás megjelölést is a helyi vagy városi jogszokásra: „Stattbrauch, gemein Brauch der Statt".

483 Néhány hiba azonban mégis becsúszott. A szokásjog nem azonosítható egy esetben sem a jogszokással. Ez utóbbi ugyanis a helyi jogszokásokra lefoglalt megjelölés. " Hamza, 2001b. 51-53. p. 78 Bónis, 1972. 249. p. 79 Földi, 1995. 69. p. 80 Hageneder, 1993. 16. p. 81 Mezey, 1996b. 23-24. p. 82 Zlimzky, 2001. 83 Draskóczy, 2000. 95. p. Tiraicz - Szakács, 1996. 170. p. 145. sz.: „országos szokás". Ugyanennek a forrásváltozata: GYMSML SL SVT Öj. Prot, tud., 1533-1565. 170. p.: „Kiiaufnach Lanndtsbrauch". " Tirnitz - Szakács, 1996. 26. p. 36. sz.: „városi jogszokás"; Szakács, 1997. 39. p. 260. sz.: „a város jogszokása szerint". 109