Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)
TELEPÜLÉSKÖZPONTOK VAS MEGYÉBEN A 11-20. SZÁZADBAN - Bariska István: A kőszegi belváros 16. századi térrekonstrukciója
szóban forgó kijáratot évekkel 1570 előtt nyittatták ki, a városvezetés pedig megtiltotta annak elzárását. Ez lett a telekkönyvben emlegetett „gaslein", azaz utcácska. Ha ez a telekkönyvben megjelent, annak kötelező jellegét senki nem vitathatta. Ez a védelmi szempontból fontos bejegyzés jól érzékelteti, hogy a fallal körülvett város belső szerkezetének kialakulását mindenekelőtt a védelemnek rendelték alá. Hasonló esetről tudósít a telekkönyv egy másik bejegyzése, amelyben az ún. Rókafok-bástyához vezető szabad útról esik szó: „... ein freien weg ist zum thurn Fuchszagl." 20 Azaz védelmi megfontolásból biztosítani kellett a Rókafok-bástya elérhetőségét, amellyel viszont alapvető módon befolyásolta a belváros térszerkezetét. Ehhez tudni kell egyrészt, hogy a bástyák nagyobb része 1531 és 1551 között épült. 21 Másrészt pedig, hogy Kőszeg 1532. évi ostromában a legnagyobb kár a tér keleti oldalát érte. Az újjáépítési kényszer nagy fordulatot hozhatott: a középkori paticsfalú gerendaházakat ekkor kezdték felváltani kőházakkal. 22 Ez a két esemény - az ostrom és az építési technológiaváltás - új helyzetet teremtett a Kőszeg történeti belvárosa szerkezetének kialakításában. Ha mindezek mellett figyelembe vesszük, hogy a védelmi szempontok determináló ereje továbbra is a legerősebb tényező maradt, a következtetés nem lehet kétséges: a 16. század második felében a védelmi stratégiai és a háborús pusztítást követő építési technológia-reform árnyékában „új város" született Kőszeg belvárosában. UTCÁK A BELVÁROSBAN Feltűnő, hogy a már említett tizedek mellett a negyedek csak az 1575. évi szemlejegyzékben fordulnak elő. Pontosabban nem is fertályokról, hanem csak fertálymesterekről szól a jegyzék, ami azt jelenti, hogy minden négy tized felett állt még egy fertálymester is. 23 Azaz csak arról van szó, hogy a fertály nem lett topográfiai, adóigazgatási nagyobb egység Kőszegen, hanem csak a polgárőrség védelmi szervezetében vált rendező alapegységgé. Ugyanakkor feltűnően korán jelentek meg az utcaelnevezések. Ez azért meglepő, mert a tizedenkénti beosztás egészen a 18. és a 19. század fordulójáig uralkodó térszervező alapegység maradt. Azt már tudjuk, hogy Kőszegen a történeti Belvárost 7 tizedre tagolták, valamint azt is, hogy a vár ettől a polgárvárosi területtől jól észrevehetően elkülönült. Az 1570. évi telekkönyv utcaelnevezései azonban további vizsgálódásokat igényelnek, mert az egyik elnevezés, a fent emlegetett Judengasse (Zsidó utca) az 1540-ben kiutasított zsidó közösség lakhelyére utal. A Garai Miklós ösztönzésére 1393ban betelepedett zsidóság egy számukra kijelölt utcában lakott, amely fallal volt a belváros többi negyedétől elválasztva. Ezt az utcát még a 16. és a 17. század fordulóján is VaML KFL Telekkönyv, 1570. 61. p. Bariska István: Erődítési munkálatok Kőszeg városfalain a 16. században. = Vasi Szemle (továbbiakban: VSZ) 1982. 2. sz. 245-259. p. F. Mentényi Klára: Reneszánsz építészet Kőszegen, (továbbiakban: F. Mentényi, 2000.) In: Bariska Söptei, 2000. 32. p. Bariska István: Városvédelmi szervezet a XVI. századi Kőszegen. In: Vas megye múltjából, 1986. Szerk. Kiss Mária. Szombathely, 1986. 26-38. p. (Levéltári évkönyv; 3.) 413
