Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Bariska István: Kőszeg bortermelése a 13-18. században

régibb magyar nyelvű statútum.

24 Nem véletlenül került be a magyar helyi szokásjogok gyűjteményébe is. Német nyelvű változata fennmaradt Kőszegen is.

25 Érdekesség, hogy helyet kaptak benne az ország törvényei és a városok fellebbviteli fórumának, a tárnokszéknek a normái is. Nem csupán ezért idézzük részletesen, hanem azért is, mert jól érzékelteti, hogy milyen nagy jelentőségű volt Kőszeg életében a szőlő- és a bortermelés által kínált egzisztencia. Ennek, a kiegészítésekkel együtt félszáznál is több cikkelyt tartalmazó városi szabályrendeletnek úgyszólván nincs egyetlen szakasza sem, amelyben ne esne szó a szőlőről, a borról és a vele való foglalatosságról. Ez egy különleges történelmi dokumentum, hiszen kitért a borkimérés, a szőlőhegy, a szőlő adásvétele, a napszámos bérmunka és számos részletkérdés szinte teljeskörű szabályozására. A statútum nagy hangsúlyt helyezett a borkimérés rendjére. Előírta, hogy a kocsmák a prédikáció alatt nem mérhettek bort: még a vándorok és a betegek nem juthatott ez idő alatt borhoz. Meghatározták azt is, hogy amikor a város a saját borát árulja ki, senki nem mérheti sajátját, sőt a vendégfogadóknak is le kell szedni a borkimérés „cégérét", a szőlővenyigét. Ha a fertálymester ennek ellenkezőjét tapasztalta, megbüntette a vétkest. Pontosan szabályozták a városlakók bormérését is. Szent Márton napja, azaz november 11-dike után - békeidőben - nem lehetett a bort behozni annak, akinek nem volt Kőszegen foglalt pincéje. Ha pedig valakinek nem volt háza a belvárosban, de volt a külvárosban (Hóstát), akkor az csak az ottani saját házánál mérhetett bort. Minden valószínűség szerint e tekintetben sok bosszúságot okozhattak egymásnak a szomszédok, mert ettől külön óvta őket a város. Az úgynevezett kapások, a hauerok saját boraikat Szent György-naptól Szent Mihályig nem kocsmálhatták, pedig voltak polgárok, akik éppen a tőlük olcsón felvásárolt borokat mérték ki. Ezt a tevékenységet keményen büntették, mert idegen borok felvásárlásával is próbálkoztak némelyek. Ha valaki nem volt kőszegi polgár, de itt lakott, akkor nem kocsmáitathatott a városban, és a másutt termett, de engedéllyel behozott borát sem adhatta el Kőszegen. Tilos volt a kocsmáitatás a kőszegi várban is, ezért innen sem lehetett a városba hozni sem bort, sem sört. Aki ez ellen vétett, annak boredényét, azaz hordóját is konflskálták. A korcsmáros viszont csak hiteles városi pecséttel ellátott mértékkel árulhatott bort, és azt is körülírta a szabályzat, hogy nyáron este 8 óra után, télen pedig 9 óra után tilos volt a bormérés. Külön nagy gondot fordítottak a szőlőhegy szabályozására. Bizony a szőlőskertek és az állattartás nemigen fértek össze, különösen, ha nem vigyáztak a gazdák. Ilyenkor a disznók és a marhák nagy károkat okoztak a szőlőben. Az egyik legsúlyosabb szankcióval ezt a vétséget sújtották. A szőlőhegyekben „tetten ért" állatokat akár el is pusztíthatták és meg is ehettek a hegymesterek és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen és a szőlőskertben ugyanis egész éven át tiltották az állatok őrzését, vagyis legeltetését, és ez a tilalom a szüret idejére is érvényes volt. A hegymestereké volt a büntetés joga akkor is, ha valaki a hegyi utakban tett kárt, amelyet a vétkes személlyel javíttattak ki. Arciculi seu statuta Liberae ac Regiaeque Civitatis Kőszeg seu Gins, 1649. Artikuli seu Statuta... 1649, So jährlichen nach Erwähl-ung... 3-15. p. 21