Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Bariska István: Kőszeg bortermelése a 13-18. században

A visszaélések elkerülése érdekében bizonyos napokra külön rendelkezés volt érvényben. így szombati napról a szabályzat külön intézkedett. Szent György napjától (április 24.) a szüretig - mely rendszerint az Orsolya-napi vásár után, azaz október 2l-e után kezdődött - szombaton a déli harangszó után senkit nem engedett a statútum a szőlőhegyre. Regulázták azt is, hogy vasárnap mikor és kiknek lehetett a szőlőhegyre menni. Ez ugyanis a prédikáció előtt tilalmas volt. Ám a „böcsületes", azaz saját földjére menő gazda kivétel volt. Gond lehetett azzal, hogy lopták az oltványokat, a szőlőtökét, a karókat. Ha ilyen foglalatosságon értek valakit, úgy a lopott szőlővesszőt és a tolvajokat is pellengérre állították. A szőlőket elválasztó megyék, azaz mezsgyék elfoglalása ugyancsak szigorú büntetést vont maga után. Tilos a szomszéd tudta nélkül a megyeköveket, azaz a határköveket elmozdítani. A statútum előírta, a gyepűt, a mezsgyét a tulajdonosnak kellett megcsináltatni, ha azt állata tette tönkre. Ha ez elmaradt, akkor hegymester gondoskodott róla, és az érintettre kirótta a felmerült költségeket és a kirótt büntetést. Vigyázott a statútum a vízfolyásokra mind a hegyen, mind a szőlőkben. Nem engedték a szőlővesszők hazavitelét és elégetését sem, mert azzal a hegyi utakat javították. Ezen kívül a vincellérek az összetört karókat, a száraz szőlőtőkéket sem lehetett a házakba bevinni. Miután e rendelkezést mind a polgárok, mind a kapások vonakodtak betartani, ezt a statútum kiegészítése még szigorúbb büntetéssel sújtotta, mint az eredeti szabályozás. Volt Kőszegen egy réteg, amely napszámban (Tagwerk) művelte a tulajdonosok szőlőjét. Ok voltak a fent említett kapások (Hauerok). A szőlőtulajdonosok és a kapások közötti megállapodásokat sajátosan szabályozta a tanács. Előírták, hogy a kapások nem kaphatnak ebédet és vacsorát, ha azt a tanács nem engedi, és a napi munkát is csak a testület döntése szerint lehet fizetni. E rendelkezés a karóverőkre is vonatkozott. A hauerok vigyáztak a „szakványosok és napi mívesek", azaz a napszámosok bérmunkájának tisztességére, hogy ne történjen csalás a fizetésben, és ha valaki közülük elmaradt a munkával, a többiek nem mondhatták le a vállalást. A város szőlőinek napszámban történt kapálásáért a polgároknak külön kellett fizetni. Régi, helyi szokás volt, hogy az ingatlan adásvételénél, így a szőlő eladásánál is előbb meg kellett kínálni az atyafiakat és a szomszédokat, azaz nekik kellett felajánlani a területet, méghozzá az ún. hites ember, azaz hatósági ember révén, aki a hegymester (Bergmeister) volt. Neki kellett az ingatlanról bevallást, fassiót tenni a városbíró előtt, aki azt rögzítette a város jegyzőkönyvébe. A hegymester gondoskodott arról, hogy az eladó fassiólevelet adjon az ingatlanról, és csak a bíró vagy az általa megbízott személy révén lehetett a szőlő tulajdonába lépni. Szigorúan tiltották a szőlőbirtok elővásárlását is, az alku alatt lévő ügylet megzavarását, a nem hiteles birtokcserét és a zálogosítást. Az örökvalló-leveleket, azaz az adásvételről szóló okmányokat a tanács testülete előtt kötelező módon fel is olvasták. Érdekes végül az is, hogy város piacán több dolog vásárlását is megtiltották. Eszerint a gabona, egyéb eledel, továbbá bizonyos faáruk, így többek között a deszka, a léc, a szőlőkaró, a zsindely adásvételét sem engedélyezték. A behozott idegen áruk elleni fellépés kellőképpen megalapozott volt. A városnak külön fapiaca volt a mai Árpád téren, és a fakivágást is szabályozták. Ellenőrizték a pintérek, a kádárok, sőt a bognárok fabeszerzé22