Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Dominkovits Péter: Bormérés, kocsmáitatás a 17. század eleji Szombathelyen,1606-1619

rés és mértékhasználat vádjával panaszolták be, mely vádakat a tanúbizonyítások is igazoltak. A bírák - valószínűsíthetően a megvádolt személy társadalmi, vagyoni súlya miatt - ugyan 20 ft-os bírságra ítéltek, de későbbi borárulástól nem tiltották el.

87 Időközben, miután nyilvánvalóvá vált, hogy Hetésy egyik ügyében sem hajlandó fizetni, a városi tanács - kiegészülve az utcánkénti 4-4 képviselővel - 1614- január 17-én úgy határozott, hogy ha tartozásait nem rendezi, úgy ezek összértékét házából lefoglalják.

58 Miután Hetésy ekkor sem volt hajlandó törleszteni, a két hónappal később lefolytatott végrehajtás összege 285 ft-ot tett ki.

89 Az előzőnél jóval kisebb horderejű volt Szalay Vince adóssági pere. Ö a városnak pénzt kölcsönzött, de annak csupán egy részét kapta vissza, míg a fennmaradt 62 ft 1/2 dénáros adósság fejében a város csapját kapta meg, de azt - Szalay vádja szerint - az agilis jogállású Mészáros Miklós hatalmaskodva elfoglalta. A vádat az alperes Mészáros azzal az indoklással tagadta, őt a bíró házánál a tanácsosok Birhon Mihállyal egyetemben a csap egyik gondviselőjévé választották, és e hivatalt akarata ellenére, bírság terhe alatt el kellett fogadnia. így a csapszéket nem hatalmaskodva, hanem a város szolgálójaként a bíró és a város akaratából vette kézbe. Az ítélobírák nem adtak helyet Szalay érvelésének, hiszen Mészáros akkor és a per időszakában is bormesteri hivatalt töltött be, így az ő méltatlan perbefogása miatt a Szalayt 4 ft büntetésre ítélték. A folytatólagosan felvett perben immáron ellene hangzott el az a vád, hogy őt a bíró házánál többen hamis kocsmárosnak mondták, olyan személynek, akinek a felesége a bor raeszelyét 5 pénzért hamisan árulja, ráadásul a város kocsmájában nem is a város, hanem Tapolczay Pál deák borait mérte ki.

90 Az elkeseredett Szalay látszólag vesztett helyzetében a bormestert nyílt színen, a város piacán elkövetett becsületsértéssel vádolta, mely lépés a pernek új fordulatot adott, mivel a június végén lefolytatott tanúkihallgatás során Mészáros tanúi valójában nem voltak egyértelműek. Ok leginkább Postáné és Vincéné közös borkiméréséről és osztozkodásáról tudtak, miképpen Birhon Mihály is Szalay felesége és Postáné közös borkiméréséről, a hasznon kettejük közötti megosztásáról beszélt. Szalay 4 tanút vonultatott fel, akik eskü alatt egybehangzóan azt vallották, hogy Mészáros a pincéből kijőve kérdőre vonta Szalayt, hogy a város borait miért nem árulta ki. Szalay azzal védekezett, hogy azok nem keltek el. Mészáros ekkor nevezte őt hamis mértékkel élőnek, és a borok megmaradását ennek tudta be. A város helyt adott Szalay Mészáros elleni legutóbbi vádjának, és a megszületett ítélet szerint e nyíltszíni, indulatos magatartásával Mészáros valójában becsületében sértette meg Szalayt. Postáné ellen azért nem kezdeményeztek eljárást, mert megítélésük szerint az asszony az akkori bormester felesége volt, tehát a bort szabadon eladhatta.

91 Domínkovits, 1994. nr. 777. Dominkovits, 1994. nr. 826. Dominkovits, 1994- nr. 863. A hónap végén felajánlották Hetésynek az összeg megfizetésének lehetőségét: Dominkovits, 1994- nr. 878. Benczik - Dominkovits, 1993. nr. 392-393. Benczik - Dominkovits, 1993. nr. 406. Ehhez a perhez tartozik a datálatlan bejegyzés, Mészáros bizonyítása: Benczik - Dominkovits, 1993. nr. 469. 55