Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

BOR, BORKULTÚRA, GASZTRONÓMIA VAS MEGYÉBEN A 13-19. SZÁZADBAN - Dominkovits Péter: Bormérés, kocsmáitatás a 17. század eleji Szombathelyen,1606-1619

Az előzőekkel szemben jóval kisebb jelentőségűnek tűnik az, a város előírásainak ellentmondó és a fogyasztókat megkárosító eset, melynek során Láncz Katus hamis mértéket használt, és aki vétkét 20 ft bírsággal válthatta meg, és hamis kocsmárosként a városban többet bort nem árulhatott.

92 Kámán Lucia 1617. március elején perbefogott, Erzsébet nevű leánya Szent Mátyás ünnepe, vagyis február 24- táján másokkal szövetkezve, a városi szabályozással nem töró'dve, hatalmaskodva bort árult és ezt tette a tárgyalást közvetlenül megelőzőleg is. A magisztrátus 12 ft-ra büntette őt. Ugyanezen hónap 17-én lefolytatott per a magán kocsmáitatásban résztvevő emberek napi gyakorlatára - borbeszerzés, pincehasználat - is adatokkal szolgál. Németh János felesége, Erzsébet és Dozmati Márton hitvese, Ilona közösen szoktak egy pincét használni, amely valószínűsíthetően egy harmadik személy tulajdona volt. A farsang időszakában, közelebbről Szent Pál fordulása, azaz január 25. táján 1 hordó bort vettek hitelbe Náray Balázstól, mely bor árának kifizetésére Náray Jakab vállalt kezességet. Dozmatiné a bort kiárulta, de a vételárból 12 ft-ot még nem adott meg. Az alperes Dozmatiné azzal védekezett, hogy ehhez a pincéhez több kulcs is van, és valószínű, hogy a pince gazdájának szolgája akinek volt pincekulcsa - vihette el az ott hagyott, hiányzó összeget. Emellett megemlítette, hogy neki is 24 ft-os kára van az. Némethné azzal az indokkal nem fogadta el az érvelést, hogy a kimérést követő számvetéskor Ilona asszony tanúk előtt saját kárát nem említve, megígérte a hiányzó pénzösszeg megadását, és ha állítása igaz is lenne, a kárt csak gondatlanságának köszönheti, hiszen pénzét nem a pincében, hanem magánál kellett volna tartania. A bírósága hiányzó összeg megadására kötelezte Dozmatinét.

94 Kisunyomi Pap János providus egy közel 1 évvel korábbi eset miatt perelte be vejét, Szabó avagy Baczko Andrást 1618 novemberében. Pap 1617. karácsony táján Szabónak és nejének - azaz a felperes leányának - 2 hordó bort adott kimérésre, hitelbe. A borok árát a vő 1618 novemberéig nem adta meg az apósának, sőt saját felesége ládájának a kulcsát is elvette. A per kezdetekor Pap 25 ft 50 dénár összegű adósság behajtását követelte, ám miután Szabó tagadta a fenti vádat, és a felperes nem kívánt bizonyítani, a bírák Szabót tizenötöd napra leteendő esküre kötelezték. Miután ezt megtette, felmentették a vád alól.

95 E többszempontú elemzés 16-17. századra történő kiterjesztésével egyrészt az itt felvetett kérdések megválaszolásához lehet közelebb jutni, másrészt viszonylag biztonsággal ki lehet jelölni, milyen társadalmi, jogi és gazdasági viszonyrendszerek mellett, egy hosszabb időszakban miként periodizálható a szombathelyi kocsmáitatás - és ezzel szerves összefüggésben - helyi szőlőtermelés és borászat kora-újkori története. 92 Dominkovits, 1997. nr. 1185. 93 Dominkovits, 1997. nr. 1300. 94 Dominkovits, 1997. nr. 1309. 95 VaML Szvkt. ktjkv. 1618-1619. 57-58. p. 56