Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

TELEPÜLÉSKÖZPONTOK VAS MEGYÉBEN A 11-20. SZÁZADBAN - Bariska István: A kőszegi belváros 16. századi térrekonstrukciója

lom alá vonják a piacfelügyeletet, ám ez nem sikerült.

7 Az uradalom közepébe ékelődött polgárváros mindvégig presztízsharcot folytatott a vár mindenkori uraival. így ez a kétféle jogi státusz, a belőle fakadó ellentétek, ugyanakkor a védelemből fakadó szükségszerű egymásrautaltság mind-mind alakítója lett a belső térnek. TIZEDEK ÉS UTCÁK MINT TÉRKÉPZŐ ELEMEK Utcákról már a kezdetekben is beszélhetünk, de először Kőszeg is tizedekre tagolódott. Mint látni fogjuk, a 16. század harmadik negyedére a város újonnan felállított telekkönyvében mégis megjelentek az első utcanevek: így például gaslen/Gässlein (Utcácska), Judengasse (Zsidó utca), in der ober gassen (Felső utcában), in obern winckhl (a Felsőszegletben).

6 Ami a tizedeket illeti, arról már bebizonyították, hogy a tizedek magyar, a negyedek (fertályok) pedig német eredetűek.

9 Kőszegen az első összeírásokban a tizedek néhányszor előfordulnak, a negyedek léte a városban azonban egyelőre nem bizonyított. A történeti Belváros szerkezetének kialakításában meghatározó szerep jutott az ún. fix pontoknak, azaz a vizesárkoknak, a falaknak, a kapuknak és a bástyáknak, mivel ezekhez képest jelölték ki a tizedeket, amelyek egyszerre lettek a védelem és a közigazgatás alapegységei is. Melyek voltak ezek a fix pontok? Azok, amelyekhez a tizedeket igazították. Az 1575. évi szemlejegyzékben a következő felvételi sorrendben nevezték meg a bástyákat: 1. Felsőkapu (oberes Stadttor); 2. Lombai-torony (Lobenwein); 3. Rókafok-bástya (Fuchszagel); 4- Fürdős-torony (Badstuben); 5. Molczer-torony (Molzerturn); 6. Alsókapu (unteres Stadttor); 7. Öregbástya (Bastein) vagy Zwinger; 8. Új- (Neuturm) vagy Sarkos-bástya (Eckturm).

10 Ez az állapot a 16. század derekától már adottnak tekinthető, és olyan objektumok voltak tehát ezek, amelyekhez házcsoportok, tizedek igazodtak. Egy-egy tized - a fogalom önmagában is hordozza ezt - 10 ház- vagy ingatlanegységet jelez, függetlenül attól, hogy valójában ennél valamivel kevesebb vagy több házból állt-e. Tehát az összeírások, adójegyzékek akkor is tizednek nevezték ezeket az egységeket, ha esetleg csak kilenc vagy éppen tizenkét ingatlant soroltak fel. Bariska István: Küzdelem az ausztriai zálogon lévő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán. In: Vas megye múltjából, 1976. Szerk. Horváth Ferenc. Szombathely, 1976. 61-94- p- (Levéltári évkönyv; 1.) VaML KFL Kőszeg város telekkönyvi hivatalának iratai. Conscriptiones. Kő 556. Grundbuch, 1570. (továbbiakban: Telekkönyv, 1570.) 44., 88., 90. p. Csizmadia Andor: Tizedesek és fertálymesterek. = Dunántúli Szemle (továbbiakban: DSZ) 1942. 1-2. sz. 13. p.; Mollay Károly: Kőszeg 1532. évi ostroma és Sopron. = Soproni Szemle, 1983. 3. sz. 193-236. p. B. Benkliard Lilla: A kőszegi védműrendszer. In: Kőszeg, 2000. Egy szabad királyi város jubileumára. Szerk. Bariska István, Söptei Imre. Kőszeg, 2000. (továbbiakban: Bariska - Söptei, 2000). 40-41. p. 411